KEMENCZKY KÁLMÁN 2020-ban lett volna 75 éves

 

Reg. szám: 05-1276

Születés: Budapest, 1945. október 11.

Okleveles faipari mérnök

Sátoraljaújhelyi lakos volt.

 

MEGEMLÉKEZÉS

 

2019. Karácsonyán, mikor unokái és lányai körében még reménykedően boldog volt (senki nem gondolta, hogy utoljára) telefonbeszélgetésünk során a jókívánságok mellett megígérte, hogy természetesen mint mindig, most is jön velünk Krakkóba a kis V4-re (Visegrádi Országok Mérnöki Regionális Szervezetek éves találkozója) 2020. augusztusában, most is ő lesz a legjobb kedélyű és a fotós. De addigra bedátumozva rendbe rakja az elmúlt 20 évben a kamarai eseményekről készített fotóit is. Aztán az elkövetkező telefonbeszélgetéseink során egyre halkabb és egyre rövidebb lett, egyre inkább beletörődve a változtathatatlanba. Április 20-án délután telefonon felhívott, vélhetően az ápolásra ott maradt nagyobbik lánya segítségével. Nagyon halkan és nagyon lassan beszélt. Elárulta, hogy az egy héttel ezelőtti (akkor volt Húsvét) nekem tett ígéretét nem tartotta be, nem ment ki a napsütötte udvarra, fel sem állt a foteljéből, bevallja, hogy már nincs kedve semmihez. Azután 21-én este csendesen elaludt és többet nem kelt fel. A gyógyíthatatlan betegsége elhatalmasodott rajta, legyőzte, örökre elaltatta. Már másnap tudtuk, hogy nagyon fog hiányozni, a biztató telefonhívásai, édesapja hagyatékának részleteiről és helytörténeti eseményekről az írásai és szóbeli beszámolói, a V4 összejövetelek lelkes szervezése, („viszek helyi bort és majd fotózunk is”), az állandó jó kedélye, az a hihetetlen adottsága, hogy mindenkivel pillanatok alatt derűs és jó kapcsolatot tudott teremteni, teljesen mindegy, hogy a másik milyen nyelven beszél. Kálmán kortalan volt és most már sajnos az is marad, hiszen csak emlékeinkben él tovább. Mindnyájunk emlékében, akik ismerték, és akik valaha is részt vettek kis V4 találkozón.

Kemenczky Kálmán nagyon ismert, jómódú és ismert kassai család sarja, azonban ezt a múltat éppen a születése előtt vágta teljesen el a történelem.

Édesapja neves kassai ügyvéd volt a XX. század elején, egyszem fia, az ifjabb Kálmán születésekor már elmúlt 50 éves és bár Sátoraljaújhelyre települt át Kassáról a behódolási fogadalom megtartását követően, a miskolci Avasi-temetően alussza örök álmát. Elsők között volt személygépkocsija, beutazta ezzel Európát. A Tátrában és külföldön készített kiváló fotóiból már Kassán is volt annak idején kiállítása, de a fia gondozásában az utóbbi évtizedben is. Ő volt a kassai Színházi Lapok tulajdonos és egyik szerkesztője, ebből is nyílt kiállítás (szintén ifjabb Kálmán közreműködésével) Sátoraljaújhelyen, Miskolcon, Kassán és Kolozsvárott. A családjuknak volt bérháza, tánciskolája, az ügyvéd úr családjáról és szüleiről a portrékat Halász Hradil Elemér, a Miskolcról Kassára települt híres festő barát készítette, de barát volt Moussong Tivadar, Kontuly Béla és több más kassai illetőségű magyar művész. Kálmán életének utolsó évtizedében fő feladatának tekintette ennek a hatalmas családi hagyatéknak a feldolgozását, aminek sajnálatosan nem jutott még a vége közelébe sem.

Persze emellett foglalkozott helytörténettel, restaurált neobarokk bútorokat, próbálta bepótolni a munka miatt elhalasztgatott, de évtizedekkel korábban is már betervezett külföldi utazásokat (nem csak Erdély, Kárpátalja, Szlovénia, de pl. India), ápolta az Újhelyi Öregdiákok Egyesületének kapcsolatait, szervezte újhelyi rendezvényeit. Övé az egyes számú emlékplakett a Széphalomban található Magyar Nyelv Házában. (Enyém a kettes számú, mert mi voltunk ott az első látogatók.) A XIX. századi családtagjai között volt miskolci leánygimnáziumi tanár, akinek meséskönyve most is többször szerepel antikvár árveréseken. Próbálta kutatni a szerteágazó családtörténetet. (Közös utazásaink során mindig meg kellett vele állni egy-egy temetőnél Egerben, Rimaszombaton, Révkomáromban, Kassán, ahol mindig megkereste és meg is találta valamelyik rokonának sírját – Rimaszombaton pl. már sötét estében zseblámpával.) Próbálta összeállítani a ma már nemzetközi Kemenczky családfát, egyesekkel felvette a kapcsolatot levélben, szóban, néhánnyal találkozott is, de ennek dokumentálására a nyilvánosság számára már nem maradt ideje. Remélhetőleg a sok értékes kutató munka nem vész el bevégezetlenül és folytatja valamelyik utódja.

Néhai kedves felesége, neves újhelyi polgári család sarja, zongoraművésznek készült, de „csak” zongoratanár lett, ami élete végéig emésztette és végül sírba vitte. A nagyobbik lánya jogász lett a Miskolci Egyetemen, kiválóan gitározik, gyönyörűen énekel, két nagyszerű gyermeke van, budapesti lakos. Kisebbik lánya kiváló tehetségként gordonkaművész lett, gordonkát és gitárt tanít Győrben. Kálmán tanult és amatőr szinten hegedülni tudott, de mindig lekicsinylően nyilatkozott hangszertudásáról felesége és lányai művészi színvonala mellett. Pedig egyszer volt Sátoraljaújhelyen egy hangverseny, ahol mind a négyen együtt muzsikáltak családi együttesként. Kálmán szerint őt ilyenre rávenni csak egyszer lehetett. (De írásos dokumentum van róla, hogy megtörtént.)

Kemenczky Kálmán Sátoraljaújhelyen végezte az általános és középiskolát. 1964-ben az érettségivel egyidejűleg képesítő minősített vizsgát is tett bútorasztalos szakmából. Akkoriban az „E-betűs” fiataloknak szinte lehetetlen volt egyenes úton bejutni az egyetemre, ezért, hogy biztos megélhetés legyen a kezében, 1965-ben asztalos szakmunkás bizonyítványt szerzett. 1965-66-ban Szolnokon a Tisza Bútorgyár V.4. sz. gyáregységében asztalosként dolgozott. Ez igen hasznos volt későbbi magánvállalkozó tevékenysége korában is, de akkor, mint szakmunkásnak könnyű út vezetett az egyetemre 1966 őszén. A Soproni Erdészeti és Faipari Egyetemen 1971-ben szerzett faipari mérnöki diplomát. Ezt követően a Tisza Bútorgyár központjába került, ahol már 1972-ben gyártmányfejlesztési előadó, 1973-ban technológiai csoportvezető munkakörbe helyezték. Folyamatosan képezte tovább magát, 1972-ben fűrészárú számítás, 1976-ban FESTO preumetikák témában (Soporoni Egyetem), közben 1974-ben munkavédelmi vizsgát tett. 1978-ban a Könnyűipari Minisztérium szervezésben végezte el az értékelemző, majd a műszaki fejlesztési vezető tanfolyamokat. 1983-88 között a miskolci központú B-A-Z megyei Beruházási Vállalatnál építési műszaki ellenőrként dolgozott, közben 1985-ben az Építési és Városfejlesztési Minisztérium tanfolyamát elvégezve megszerezte a középfokú műszaki ellenőri oklevelet is. Faipari és beruházási, fejlesztési ismereteit egyesítve 1988-89-ben a BEFAG Sárospataki Faipari Üzemében termelési műszaki vezetője volt. 1989-től 1994-ig a Tisza Bútorgyár 2. sz. Gyáregységében Sátoraljaújhelyen alapanyag-gazdálkodási-, majd marketing vezető beosztásban dolgozott és hozzá tartozott a minőségvédelem is. A cég privatizálása (1994. 02. 01.) miatt lett főállású egyéni vállalkozó. Sátoraljaújhelyen kialakított saját műhelyében készítette az egyedi bútorokat, antik bútorok restaurálását, a bútorokhoz alapanyag és szerelvénykereskedelmet is folytatott. A beruházások pénzügyi előteremtése érdekében eladta mindkét szeretett szőlőjét és présházát is, ami nagy áldozat az újhelyi embereknél. Egyéni vállalkozóként jól hasznosíthatta bútorasztalos gyakorlatát, a bútorgyártás során is szerzett széleskörű faipari szakmai tudását, de használta az Ipari Minisztérium által 1977-ben kiadott és az ország egész területére érvényes igazságügyi szakértői jogosultságát, melyet 1986-ban teljes faipari területre kiterjesztettek.

Aktív társadalmi tevékenységet is végzett, szerette, ha mindig úton van és szervezhet.

A Faipari Tudományos Egyesületnek 1968-tól volt tagja, 1973-85 között a területi csoport titkára, 1981-85 években országos elnökségi tagja volt.

Az Építőipari Tudományos Egyesületnek 1985-től volt tagja, egyúttal 1985-90 között a sátoraljaújhelyi területi csoport titkára volt, aktív társadalmi tevékenységéért 1990-ben ÉTE Érdemrenddel jutalmazták.

1995-től oktatási tevékenységet is végzett, a Sárospataki Vay Miklós Szakképző Iskola bútorasztalos és faipari gépkezelő szakmai vizsgabizottsága elnöke volt és asztalos szakmát tanított a Sátoraljaújhelyi Büntetésvégrehajtó Intézetben. Ezen túlmenően a szakmára oktatta saját fiatal beosztottait a magánvállalkozásában.

B-A-Z megyében az utóbbi két évtizedben gyakorlatilag egyedül látta el az igazságügyi szakértői tevékenységet bútor és a faipari területen, vizsgált építési beruházási munkákat, műemlékeket, XIX. századi lakó és középületeket Miskolcon, Tokajban, Sátoraljaújhelyen, vizsgálta számos kastély fa födém és tetőszerkezetét (pl. Putnok, Tokaj, Tarcal, stb.)

Közben elvégezte a műtárgy értékbecslő tanfolyamot is, mely jogosultságát az ország egész területén hasznosította, elsősorban bírósági kirendelések alkalmával, bútorok, faipari termékek értékelésével.

Sok korábbi, vagy jelenlegi kamarai vezető származik Sátoraljaújhelyről, vagy kötődik a városhoz (Petrasovszky István, Szepesszentgyörgyi Oszkár, Dr. Halász József, Kozaróczy Kornél, Géczi Ágnes, Lakatos István, stb, de itt járta az elemi iskola első osztályait Kurimszky József kassai barátunk is, akivel való megismerkedés jelentette a regionális V4 kapcsolatok kezdetét). Így Kemenczky Kálmán a Kamara alapításától kezdve baráti-szakmai kapcsolatban volt a B-A-Z Megyei Mérnöki Kamara vezetőivel, tagjaival, de a Kamarába rendes tagnak akkor lépett be, amikor új törvény született az igazságügyi szakértőkre vonatkozóan, kellett hozzá kötelező szakmai kamarai jogosultság is az adott szakterületen.

A belépés dátuma 2005. 12. 05. Ettől kezdve aktív tag volt és mérnökkamarai faipari szakértői jogosultsággal (FP-SZ) rendelkezett. Kassai ismeretségeit bevetve a szervezésbe azonnal aktív résztvevője lett a kis V4 kapcsolatoknak, jelentős szerepe volt abban, hogy a Sátoraljaújhelyen és később Sárospatakon tartott 32 fős kis V4 találkozók sikeresek voltak. A találkozókról folyamatosan készítette fotódokumentációit. A 2019. augusztus végi eperjesi kis V4 találkozón a megszokott vidám hangulatú, minden külföldi delegálttal is kedvesen, jókedvűen kapcsolatot teremtő, a szakmai bemutatón fáradhatatlanul aktív volt, aki nem tudta, nem is sejtette, hogy már halálos beteg. Egyikünk sem gondolta, hogy ez volt az utolsó nemzetközi találkozási lehetőség vele. Haláláról szóló értesítést szomorú szívvel, együttérzéssel vették tudomásul a BOMEK tagjain túl az együttműködő V4 kamarai szervezetek is, akik kedves barátként őrzik meg emlékükben, Kassán, Karlovy Varyban, Osztravában, Krakkóban, Érsekújvárott.

Temetése a koronavírus járvány miatt korlátozások következtében csak szűk családi körben történt Sátoraljaújhelyen (2020. május 30.), melyen Kamaránkat csak búcsúzó koszorúnk képviselhette. De lélekben vele voltunk és szívünkben őrizzük emlékét. Úgy, azzal a mindig mosolygós, kedves, jóhangulatú barátról megmaradó képpel, ahogyan az utolsó eperjesi találkozóról emlékezhetünk rá.

Miskolc, 2020. június 03.

 

                                                                                                                 Holló Csaba

                                                                                               a B-A-Z Megyei Mérnöki Kamara

                                                                                                                      elnöke