CSÖKKENŐ HALLGATÓI LÉTSZÁM, NÖVEKVŐ MÉRNÖK IGÉNY A HAZAI IPARBAN
Beszélgetés Prof. Dr. Mucsi Gábor dékánnal
Szeptember elsején reggel beszélgetünk Prof. Dr. Mucsi Gáborral, életének egyik legfontosabb napján. Ettől a naptól kedve dékán a Miskolci Egyetem Műszaki Földtudományi Karán, valószínűleg az ország legfiatalabb műszaki kari vezetője. (Miskolcon született 1979. 04. 12-én.) A köztársasági elnök mai naptól nevezte ki egyetemi tanárrá. Középső gyermekének ma van az első iskolás napja. Ő mégis nyugodt és derűs, mint mindig. Mi ennek a titka?
Prof. Dr. Mucsi Gábor: Érzem kollégáim segítőkész bizalmát munkámhoz és az ehhez erőt és nyugalmat biztosító boldog családi hátteret. Feleségem és gyermekeim (8, 6 és 1 évesek) munkámban mindig támogattak. Biztonságot nyújt, hogy az egyetemi életet belülről jól ismerem. 2002-ben diplomáztam a 2000 előtti nevén Bányamérnöki Karon az Előkészítéstechnikai-mérnök szakon és maradtam az egyetemen nappali tagozatos PhD hallgatóként a Mikoviny Sámuel Földtudományi Doktori Iskolában, aminek ma törzstagja vagyok. 2005-től a Nyersanyagelőkészítési és Környezeti Eljárástechnikai Intézet gárdájában dolgozom. 2009-ben szereztem a PhD fokozatot, 2018-ban habilitáltam, 2016-tól vagyok tagja a Magyar Tudományos Akadémia Közgyűlésének. 15 éve veszek részt az egyetemi oktatásban alap- és mesterszakon, PhD képzésben.Voltam többször ösztöndíjas és vendégoktató külföldi egyetemeken. 2013-tól voltam a Karunkon dékánhelyettes, egészen a tegnapi napig.
Holló Csaba: Az interneten olvastam Önről egy hallgatói véleményt. „Korrekten vizsgáztat, elérhető nála az ötös, segítőkész, átadja tudását.”
Prof. Dr. Mucsi Gábor: Nem ismertem ezt a bejegyzést, de nyilvánvalóan jól esik. Remélem dékáni pozícióban is meg tudom tartani a hallgatók bizalmát. Akik sajnos egyre kevesebben vannak. Országos tendencia, hogy a műszaki karokra egyre kevesebb a jelentkező. Sajnos nem csak a médiából informálódó középiskolások, de a legtöbb középiskolai tanár és a szülők sincsenek azzal tisztában, hogy mi a különböző mérnöki szakok tényleges tartalma, milyen sok elérhető értékes és érdekes mérnöki szakterület van.
Holló Csaba: Általános tévhit, hogy Magyarországon megszűnt a bányászat, hiszen ez alatt a lakosság nagy része jellemzően mélyművelésű szénbányászatot ért, holott többszáz kő-, homok és kavicsbányánk van a sok egyéb bányászati, ill. bányászati (földtani) jellegű tevékenység mellett. Nyersanyag kitermelés, előkészítés oktatása csak a Miskolci Egyetemen folyik hazánkban, de emellett igen széles az Ön által vezetett Műszaki Földtudományi Kar oktatási spektruma.
Prof. Dr. Mucsi Gábor: Karunk átfogóan a természeti erőforrások kutatásával, kitermelésével, feldolgozásával foglalkozik.Az említett bánya- és geotechnikai mérnöki, valamint előkészítés-technikai mérnöki képzéseken kívül Magyarországon csak a mi Karunkon folyik olaj- és gázmérnöki, szénhidrogén-kutató földtudományi mérnök képzés. De a Karunkon van mesterképzés földtudományi mérnök, geográfus, hidrológusmérnök és környezetmérnöki szakokon is. A környezetmérnöki képzés nálunk a földtudományokon, a felszín alatti vizek védelmén és hulladékkezelési- gazdálkodási ismereteken alapszik. Szakmérnökképzésben van földgázellátási-, geotermikus-, mélyfúrás-, munkabiztonsági szakirány, van szakirányú továbbképzés hévízkészlet-gazdálkodásból, hulladékkezelési- és hasznosítási szakokon is. Minden ilyen szakra szüksége van a hazai gazdaságnak és több mérnököt is igényelne ezeken a területeken, mint amennyit képzünk, ami nem az oktatási lehetőségeken múlik. A fiatalok nem ismerik az ipari igényeket és a mérnöki tevékenységek, valamint képzési szakok széles skáláját.
Holló Csaba: Egyik Kutatók éjszakája rendezvényük előadásának címe számomra igen érdekesen hangzott: „Geopolimer a jövő építőanyaga.” Mit jelent ez a megállapítás?
Prof. Dr. Mucsi Gábor: A témának igen érdekes, közel százéves előtörténete van, azt vizsgálja, hogy mit lehet kezdeni a kohászati salakok, a vasművek melletti erőművi pernyék, valamint az építési-bontási hulladékok por frakcióival. A hulladékot nem felhasználhatatlan és elhelyezendő anyagnak, hanem nyersanyagnak kell tekinteni. A cél a körforgásos gazdaság, melyben a kitermelés(bányászat), a gyártás, a felhasználás során keletkező potenciális hulladékot az analízisek és technológiai fejlesztésekeredményeként minél nagyobb arányban hasznosítani lehet, illetve kell. A „geopolimer” szóban a „geo” azt jelzi, hogy a „polimer” (az anyagban kialakuló térháló) nem műanyag, hanem föld (geo, szilikát) alapú. Nevezik mesterségesen előállított kőzetnek is, de ez sokakat félrevezethet, hiszen alapanyagául szolgálhatnak szilikát tartalmú hulladékok széles körben (bányászati meddő, erőművi pernye, kohászati salak, hulladékégetési melléktermék, vörös iszap, téglaőrlemény, stb). Ez Karunk egyik kiemelt kutatási területe.
Holló Csaba: Ön elnöke a Szilikátipari Tudományos Egyesület Cement Szakosztályának is, ahol egyik támogatott téma a „Környezetbarát cement és betonipari technológiák.” Ez téma lehetne a Mérnöki Kamara továbbképzésein is.
Prof. Dr. Mucsi Gábor: Ilyen címen a Miskolci Egyetemen szakmai napot is rendeztünk. Együttműködünk az Innovációs és Technológia Minisztériummal ebben a témában is az építésgazdaságért, infrastrukturális környezetért és fenntarthatóságért felelős államtitkár által létrehozott munkabizottságban. A kutatás-fejlesztés célja elismertetni, hogy a hulladék is érték és minden hasznosítható terméknek vissza kell kerülne a gazdaságba. A környezetmérnök képzésünknek is ez a meghatározó elve. Már kisgyerek koromban is izgatott az anyagok aprítása, őrlése és tulajdonképpen ez a téma végigkísérte eddig tudományos, kutatási tevékenységemet is. Ezen alapul a cement és betonipari hulladékok granulálása, ismételt hasznosítása is. A Mérnöki Kamara szakembereit többször vontuk be eddig is az oktatásba előadóként, több területen (pl. gáz- és olajipari, szilárdásvány-bányászat, geodézia, környezetvédelem) Karunk oktatói tartanak továbbképző előadásokat, szívesen veszünk minden további szakmai együttműködést az építési témákban is.
Holló Csaba: A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Mérnöki Kamara egyik kezdeményezője volt a főmérnöki rendszert elősegítő városüzemeltetési mérnök posztgraduális szak indításának Karukon. Ennek elősegítése érdekében teremtettünk kapcsolatot az ilyen oktatást végző Ostravai Egyetem Építőmérnöki Kara és a Miskolci Egyetem között.
Prof. Dr. Mucsi Gábor: Éppen én voltam az a szerencsés, aki a mérnökkamarai delegáció tagjaként a Miskolci Egyetem képviseletében Ostravába mehettem. Azóta a két egyetem között igen hasznos és széles szakmai körű kapcsolat alakult ki, a városüzemeltetési mérnök képzésen túlmenően is, pl. a környezetmérnök képzés, hulladékgazdálkodás és energetika területén. A városüzemeltetési mérnök oktatásába pedig be kívánjuk vonni a gyakorló kamarai szakembereket is.
Holló Csaba: A bányászati tevékenység által végzett nyersanyag kitermelés nélkül lehetetlen ipari tevékenységet folytatni. A bányászatot mégis sokan csak tájsebeket ejtő környezetromoló tevékenységnek tekintik.
Prof. Dr. Mucsi Gábor: Ez súlyos tévedés. Nálunk a tegnapi ebéd halászlé volt, amit egy kavicsbánya tóból a kisfiammal fogott pontyból főztem. (Gyermekkoromtól szenvedélyes horgász vagyok.) A rekultiváció, tájrehabilitáció az egykori bányatavak helyén horgászparadicsomot, üdülőtelepeket tud létrehozni, ami épphogy emeli a környezet értékét. De a bányászati tevékenység mai irányadó tendenciája a tájrombolás helyett éppen a kedvező tájalakítási lehetőségeket rejti magában, hiszen általa nem új külszíni bányagödrök nyílnak, hanem korábbi meddőhányó dombok tűnnek el, hulladéklerakó hegyek szelíd tájjá alakulnak át. A környezetbarát bányászat a korábban bányászati hulladéknak, mellékterméknek minősített anyagból igyekszik kinyerni az értékes ásványi anyagokat. De ez történik (történhet) a kohászati halnákkal is.
A szénhidrogén kitermelésben is tendencia az ún. rezervoárban bent maradt anyag kitermelése. A hulladéklerakókba került ritkafémek, értékes anyagok kinyerésére is speciális bányászati technológiák szolgálnak. Nem választható el ettől a tevékenységtől a szeletív hulladékgyűjtés fontossága, a tüzelőanyagként történő újrahasznosítás kérdése sem. Egyre többet hallhatunk Magyarországon is a nem konvencionális szénhidrogén kutatásról, kitermelésről (palagáz), hidrogén termelésről, tárolásról, hozamnövelő eljárásokról. Tágabb értelemben a bányászati tevékenységi körbe tartozik a geotermikus energia, termálvízkutatás és kinyerés, a fluidum bányászat (vízbányászat). Szóval a bányászat fogalom alatt ma már egyáltalán nem azt kell érteni, mint a széntüzelés virágkorában, akár 50 évvel ezelőtt. Egyetemi Karunkon a világtendenciák figyelemmel kísérése mellett a legkorszerűbb elméleti és gyakorlati ismereteket oktatjuk. Ennek bizonyítéka, hogy végzett mérnökeink a világ minden táján jól megállják a helyüket.
Holló Csaba: Tudomásom szerint a legkorszerűbb ismeretek oktatása a Műszaki Földtudományi Karon angol nyelven, vagy angolul is történik.
Nyilvánvalóan, aki angol nyelven tanul, az könnyen tud külföldön boldogulni pl. a nagy olaj- és gázipari cégeknél. De jelentenek-e jövőbeni gazdasági kapcsolatot a Magyarországnak az angolul itt tanuló külföldiek.
Prof. Dr. Mucsi Gábor: Magyar és angol nyelven oktatunk mesterképzésben a földtudományi-, a hidrogeológus-, a környezetmérnöki szakokon, csak angolul a szénhidrogén-kutató- és az olajmérnöki szakokon. Szerencsére sok külföldi hallgatónk van, ami elsősorban a Stipendium Hungaricum programnak köszönhető. (Mesterképzésen jelenleg 120 fő ösztöndíjas és 5 fő önköltséges külföldi hallgatónk van a karon, de a Miskolci Egyetemen jelenleg 50 országból több mint 300 fő van.) A külföldieket elsősorban a szénhidrogén, vízkutatás, hulladékkezelés témakörök érdeklik. A végzett hallgatók nem csak az egyetem és Magyarország jó hírét viszik magukkal, hanem elősegítik az új piaci kapcsolatokat is.Sokuknak nem szűnik meg az egyetemi kapcsolatuk sem későbbi munkáik során, vagy itt maradnak (visszajönnek) PhD képzésre is.
Holló Csaba: Örülünk a sok külföldi hallgatónak, de jó lenne, ha lényegesen több magyar mérnököt tudnánk adni Magyarország gazdaságának, hiszen láthatóan az oktatás erre képes lenne és a hazai ipar is több korszerű ismeretekkel rendelkező mérnököt igényel(ne). A társadalom szemléletének kellene ehhez változni, ami csak közös vágyunk és törekvésünk lehet.
Dékánként és magánemberként mik a legfőbb tervei?
Prof. Dr. Mucsi Gábor: Dékánként és oktatóként egyaránt a korábban megalkotott alapok továbbfejlesztése, a természeti erőforrások kutatása, az iparral intenzív kommunikáció.
Magánemberként a biztos és nyugodt hátteret biztosító családi békét igyekszem megőrizni.
Miskolc, 2020. szeptember 15.
Holló Csaba
