A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Mérnöki Kamarában 2020. évben a BOMEK elnökségi határozata alapján az Örökös Tag címet az alábbi, 1944. 07. 01 – 1945. 09. 30. között született tagjaink kaptak:
- Almádi Lászlóné
- Balogh Ferenc
- Bucher József
- Csete Jenő Dr.
- Dalmi Zoltán
- Grand András
- Gulybán János
- Gyarmati Imre
- Gyetvai Mihály
- Harangozó Gyula
- Károlyi István
- Kisida Ferenc
- Kosztolányi Zoltán
- Mágocsi Gyula
- Molnár István
- Roósz András Dr.
- Sári Lajos
- Szilágyi Nándor
- Szolgai János
- Zavarkó István János
Az Örökös Tag cím megadását bizonyító oklevelet ezévben is ünnepélyes keretek között szerettem volna átadni a laudációk felolvasásával. Sajnos ezévben a járványhelyzet miatt erre nincs már lehetőség, ezért az oklevelet futárral megküldtük az érintetteknek és tekintettel a személyiségi jogokra, azon Örökös Tagok rövid szakmai életrajzát megjelentetjük honlapunkon, akik ehhez személyesen, írásban, vagy szóban hozzájárultak.
Gratulálunk mindnyájuknak!
Holló Csaba
elnök
Balogh Ferenc
05-0044; alapító tag
okl. villamosmérnök
Mád, 1944. szeptember 18.
Miskolci lakos.
1968-tól a MÁV különböző osztályainak volt dolgozója.
Volt a Vontatási Főmérnökségnél, az Igazgatóság Távközlési és Biztosítóberendezési Osztály dolgozója Miskolcon műszaki ügyintéző, tervező, osztályvezető beosztásban.
1984-88 között a Miskolci Igazgatóság Műszaki Osztály villamos főmérnöke.
1994-1995-ben a MÁV Rt Miskolci Üzletigazgatóság műszaki igazgatóhelyettese.
1996-2002 a MÁV Rt Távközlési-, Erősáramú-, és Biztosítóberendezési Szakigazgatóság Észak-Magyarországi Regionális és Felügyeleti Iroda irodavezetője.
2002-ben ment nyugállományba.
1962-ben lett erősáramú villamosipari technikus a miskolci Bláthy Ottó Villamosenergiaipari Technikum elvégzését követően a Budapesti Műszaki Egyetemen 1968-ban szerzett villamosmérnöki diplomát és 1975-ben digitális elektronikai szakmérnöki oklevelet szerzett.
1995-től a vasúti biztosítóberendezések szakterületen igazságügyi szakértő, 2000-től mérnökkamarai szakértő a vasúti biztosítóberendezések szakterületen.
2004-től családi okokból abbahagyta a szakmai szakértői tevékenységét, de mérnöki kamarai tagságát azóta is folyamatosan fenntartotta és figyelemmel kíséri a kamarai eseményeket.
A több évtizedes MÁV-nál eltöltött időszaka alatt az általa felügyelt vasúti távközlési és biztosítóberendezések, automatikák Borsod-Abaúj-Zemplén megyén kívül, Heves- Szolnok-, Pest megyében is működtek. Irányította az elektronikus berendezések egyre nagyobb ütemű elterjedését a vasúti területén a modernizálás kezdeti időpontjától kezdve.
Dalmi Zoltán
05-0853
Sajószentpéter, 1944. szeptember 26.
A Kamarának 1999. május 27-től tagja
Sajószentpéteri lakos
Középiskoláját a miskolci Bláthy Ottó Villamosenergiaipari Technikumban végezte, majd két évig technikus volt a Berentei Bányaüzemben.
A miskolci Nehézipari Műszaki Egyemtem Gépészmérnöki Karán gépgyártástechnológus szakon gépészmérnöki diplomát szerzett 1969-ben. Ezt követően az Üvegipari Művek Sajószentpéteri Gyáregységében dolgozott 1972-ig, ahol gázfelelős TMK előadó volt. Az üveggyári leépítés miatt a TIGÁZ Rt Kazincbarcikai Üzemébe ment dolgozni művezető beosztásba. A javító szerelők irányítását követően üzemvezetőnek nevezték ki. Közben rendszerszervezői oklevelet szerzett (KSH) 1977-ben.
Az NME Gépészmérnöki Karán 1988-ban üvegipari szakmérnöki diplomát kapott, de maradt a gáziparban: 1998-tól a TIGÁZ Kazincbarcikai Üzemigazgatóságán lett tervjóváhagyó.
A mérnökkamarai tervezői jogosultságot 2000-ben szerezte meg épületgépész szakterületen gázellátás résszakterületre (Gg-2). Ennek a jogosultságnak a megnevezése változott meg „korlátozott épületgépész-mérnöki tervezésre” (G-korlátozott). Ez a jogosultága 2015-ig érvényben volt.
1996 májusában vették fel a bányászati szaktervezői névjegyzékbe földgázipari szakágon, gáz elosztására szolgáló építmények és tartozékaik tervezése szakterületre.
- március 27-én járt le a G jogosultsága.
Mágocsi Gyula
05-0149; alapító tag
Diósgyőr, 1945. szeptember 19.
okl. gépészmérnök
Ongai lakos
A miskolci Gépipari Technikumban érettségizett, majd a B-A-Z megyei Vízműveknél helyezkedett el technikusként. A miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen 1975-ben szerzett gépészmérnöki diplomát a Vegyipari Gépész szakon, szilikátipari gépészet ágazaton. Már a diplomamunkája is a szennyvíztisztítás és gépi módszereinek témaköreiből volt. Mérnökként is a B-A-Z megyei Vízműveknél dolgozott, majd 1978-84 között Kazincbarcikán az Észak-magyarországi Regionális Vízműnél. 1982-ben a Budapesti Műszaki Egyetem Gépészmérnöki Karán vízgépészeti szakmérnöki oklevelet szerzett. 1984-től lett a miskolci székhelyű Borsodvíz Rt. dolgozója. 1986-92 között mellékfoglalkozásban a Lénia Közműtervező és Kivitelező Kft-nál is dolgozott. Vízellátás-csatornázás tervezésével 1986-tól magántervezőként is foglalkozik. Pályafutása alatt számtalan víz-, csapadék-, szennyvízhálózat, bővítést, bekötést, rekonstrukciót tervezett, köztük húsüzemi előtisztítót, ivóvíz- és szennyvízátemelőt, nyomásfokozót, városrészek teljes ivóvízellátását, szennyvízbevezetést.
Jelenleg is élő mérnökkamarai jogosultságai vannak települési víziközmű tervezése, területi vízgazdálkodási építmények és vízkészlet gazdálkodási építmények tervezése, vízgazdálkodási építmények építésének, valamint építés-szerelési munkáinak műszaki ellenőrzése, meghosszabbítás nélkül 2023. 11.09-ig.
Molnár István
05-0574
munkavédelmi üzemmérnök
Ózd, 1945. március 17.
Borsodnádasdi lakos
1998-tól kamarai tag
Ózdon a József Attila Gimnáziumban 1963-ban érettségizett. Ezt beszámítva a Miskolci Bláthy Ottó Villamosenergiaipari Technikum Ózdi Kirendeltségén villamosipari technikus oklevelet szerzett 1971-ben jeles eredménnyel.
A Szakszervezetek Országos Tanács Felsőfokú Munkavédelmi Tanfolyamán (FMT) szerzett munkavédelmi szaktechnikus oklevelet 1975-ben. Szintén a munkavégzése mellett levelező tagozaton a Bánki Donát Gépipari Főiskolán 1983-ban szerzett szervező üzemmérnöki oklevele, melynek birtokában beiratkozhatott a Munkavédelmi Továbbképző Intézet üzemmérnöki tagozatára, ahol 1984-ben munkavédelmi üzemmérnök képzettséget szerzett jeles államvizsgával.
Az Országos Munkavédelmi Felügyelőség (Budapest) először 1990-ben adott ki részére munkabiztonsági szakértői engedélyt OMF 5.3 Világítástechnika szakterületre (Eng.száma: OMF 402/1990), majd ez kiegészült 1998-ban Könnyűipar és berendezéseinek biztonsága szakterülettel.
A BOMEK 2000-ben kiadta a mérnökkamarai munkabiztonsági szakértő jogosultságokat az alábbi szakterületekre:
Mb2-Sz – Anyagmozgatás technológiája és eszközeinek biztonsága
Mb5-Sz – Emelőgép technológiája és eszközeinek biztonsága
Mb6-Sz – Energia előállítás, szállítás, tárolás technológiája és eszközeinek biztonsága
Mb7-Sz – Építőipari kivitelezés technológiája és eszközeinek biztonsága
Mb9-Sz – Feldolgozóipari tevékenység technológiája és eszközeinek biztonsága
Mb19-Sz – Szállítás technológiája és eszközeinek biztonsága
Mb20-Sz – Tárolás, raktározás technológiája és eszközeinek biztonsága
Mb21-Sz – Világítástechnika
Mb24-Sz – Üzem- és munkaszervezés, amelyek az időközi eredményes hosszabbítások után 2022.08.10-ig érvényesek.
1997-ben megállapított 67%-os munkaképesség csökkenése miatt rokkantnyugdíjas, 2012-től elérve az öregségi nyugdíjkorhatárt-, öregségi nyugdíjas lett.
Munka- tűz- és környezetvédelmi szaktevékenységét 1969 óta folyamatosan végezte, eleinte főállású munkakörökben, majd 1996-ban megalapította a Mo-Ker’96 Kereskedelmi és Szolgáltató és Munkabiztonsági Bt-t, melynek fő tevékenysége a munkabiztonsági szaktevékenység volt. Ezen belül, mint Bt ügyvezető végezte a munkabiztonsági, tűzvédelmi és környezetvédelmi szaktevékenységeit a különböző cégekkel és vállalkozókkal kötött szerződések alapján. Ezek elsősorban munkahelyek ellenőrzése, oktatások lebonyolítása, munkabalesetek kivizsgálása, gépek, berendezések munkavédelmi szempontú üzembe helyezése, időszakos biztonsági, szerkezeti- és fővizsgálatai, világítás- és zajmérés témakörök voltak. Rendszeresen bevonták a felnőttképzésbe, ahol elméleti és gyakorlati oktatóként, nem ritkán vizsgabizottsági tagként működött közre.
A fentieket – bár fékezett tempóval – nyugdíjasként is folytatta egészen 2019 október végéig. Ekkor szívének és gerincsérvének állapota váratlanul tovább romlott, életvitele erősen lekorlátozódott, ezért a vállalkozását befejezve végleg nyugdíjba vonult.
Szilágyi Nándor
05-0777
Hangony, 1945. február 02.
Putnoki lakos
A Kamarának 1998. október 07-től tajga
1968-ban végzett a putnoki Felsőfokú Mezőgazdasági Technikumban növénytermesztési szaktechnikusként. Később üzemmérnöknek minősítették. 1968-71, majd 1971-75 között termelőszövetkezeteknél volt mezőgazdász. A hangonyi termelőszövetkezetben már munkavédelmi előadó is volt. 1975-től 1990-ig a Nagybarcai Bánvölgye Mezőgazdasági Termelőszövetkezetben munkavédelmi előadó, illetve vezető állásban dolgozott. Ezen belül feladata volt az emelőgépek üzemeltetésének, biztonságának ellenőrzése, ügyintézése. A feladatkörhöz 1984-ben megszerezte a SZOT Munkavédelmi Továbbképző Intézet Üzemmérnöki Tagozatán a munkavédelmi üzemmérnöki bizonyítványt. Előzetesen 1983-ban elvégezte a Kertészeti Egyetem Gyöngyösi Mezőgazdasági Főiskolai Karán a felsőfokú energetikus tanfolyamot, melyet elismert az Ipari Minisztérium Energiagazdálkodási Intézet. A Bánvölgye TSZ-ben főállású munkavédelmi vezetőként 22 község és 3000 dolgozó, faipari gépek, 30 emelőgép munkabiztonságáért felelt. Volt munkahelye felszámolása következtében 1992-től egyéni vállalkozó lett munkavédelmi szakterületen.
M-B-14 Könnyűipar és berendezései biztonsága jogosultága volt 2004. februárig.
Zavarkó István János
05-1432
okl. vegyipari gépészmérnök
Szakáld, 1945. február 26.
Miskolci lakos
Kamaránk tagja 2008. május 09-től.
A miskolci MÁV-telepi általános iskola (1951-59) után Gépipari Technikumban (akkor Zalka Máté, ma Andrássy Gyula) tanult (1959-63). A miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem Gépészmérnöki Karán a vegyipari gépész szakon 1968-ban szerzett gépészmérnöki diplomát. Ezt követően a TIGÁZ-nál helyezkedett el és itt dolgozott 1994. évi nyugdíjazásáig.
A Nehézipari Műszaki Egyetem Gépészmérnöki Karán 1976-ban kapott gépipari gazdasági-mérnök diplomát, majd 1981-ben kitüntetéses oklevelet vegyipari rendszerbiztonsági szakmérnöki szakon.
Főállása mellett társas vállalkozásban szakértőként és tervezőként is tevékenykedett, melyhez ipari szakértői jogosultságait hasznosította. A Miskolci Tűzállóanyaggyár privatizációja során 1996-2001 között ellátta a gyár vezetését, szakmai irányítását is.
2005-ben ingatlanközvetítő és értékbecslő képesítést is szerzett. Szakértő az Igazságügyi Szakértői Kamarában is. Az igazságügyi szakértői kamara jogosultság megtarthatósága érdekében lépett be a B-A-Z Megyei Mérnöki Kamarába.
Mérnökkamarai jogosultága nincs és nem is volt.
