A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Mérnöki Kamarában 2020. évben a BOMEK elnökségi határozata alapján az Örökös Tag címet az alábbi, 1944. 07. 01 – 1945. 09. 30. között született tagjaink kaptak:

  • Almádi Lászlóné
  • Balogh Ferenc
  • Bucher József
  • Csete Jenő Dr.
  • Dalmi Zoltán
  • Grand András
  • Gulybán János
  • Gyarmati Imre
  • Gyetvai Mihály
  • Harangozó Gyula
  • Károlyi István
  • Kisida Ferenc
  • Kosztolányi Zoltán
  • Mágocsi Gyula
  • Molnár István
  • Roósz András Dr.
  • Sári Lajos
  • Szilágyi Nándor
  • Szolgai János
  • Zavarkó István János

Az Örökös Tag cím megadását bizonyító oklevelet ezévben is ünnepélyes keretek között szerettem volna átadni a laudációk felolvasásával. Sajnos ezévben a járványhelyzet miatt erre nincs már lehetőség, ezért az oklevelet futárral megküldtük az érintetteknek és tekintettel a személyiségi jogokra, azon Örökös Tagok rövid szakmai életrajzát megjelentetjük honlapunkon, akik ehhez személyesen, írásban, vagy szóban hozzájárultak.

Gratulálunk mindnyájuknak!

Holló Csaba

elnök

 

Balogh Ferenc

05-0044; alapító tag
okl. villamosmérnök
Mád, 1944. szeptember 18.
Miskolci lakos.

1968-tól a MÁV különböző osztályainak volt dolgozója.

Volt a Vontatási Főmérnökségnél, az Igazgatóság Távközlési és Biztosítóberendezési Osztály dolgozója Miskolcon műszaki ügyintéző, tervező, osztályvezető beosztásban.

1984-88 között a Miskolci Igazgatóság Műszaki Osztály villamos főmérnöke.

1994-1995-ben a MÁV Rt Miskolci Üzletigazgatóság műszaki igazgatóhelyettese.

1996-2002 a MÁV Rt Távközlési-, Erősáramú-, és Biztosítóberendezési Szakigazgatóság Észak-Magyarországi Regionális és Felügyeleti Iroda irodavezetője.

2002-ben ment nyugállományba.

1962-ben lett erősáramú villamosipari technikus a miskolci Bláthy Ottó Villamosenergiaipari Technikum elvégzését követően a Budapesti Műszaki Egyetemen 1968-ban szerzett villamosmérnöki diplomát és 1975-ben digitális elektronikai szakmérnöki oklevelet szerzett.

1995-től a vasúti biztosítóberendezések szakterületen igazságügyi szakértő, 2000-től mérnökkamarai szakértő a vasúti biztosítóberendezések szakterületen.

2004-től családi okokból abbahagyta a szakmai szakértői tevékenységét, de mérnöki kamarai tagságát azóta is folyamatosan fenntartotta és figyelemmel kíséri a kamarai eseményeket.

A több évtizedes MÁV-nál eltöltött időszaka alatt az általa felügyelt vasúti távközlési és biztosítóberendezések, automatikák Borsod-Abaúj-Zemplén megyén kívül, Heves- Szolnok-, Pest megyében is működtek. Irányította az elektronikus berendezések egyre nagyobb ütemű elterjedését a vasúti területén a modernizálás kezdeti időpontjától kezdve.

 

Dalmi Zoltán

05-0853

Sajószentpéter, 1944. szeptember 26.

A Kamarának 1999. május 27-től tagja

Sajószentpéteri lakos

Középiskoláját a miskolci Bláthy Ottó Villamosenergiaipari Technikumban végezte, majd két évig technikus volt a Berentei Bányaüzemben.

A miskolci Nehézipari Műszaki Egyemtem Gépészmérnöki Karán gépgyártástechnológus szakon gépészmérnöki diplomát szerzett 1969-ben. Ezt követően az Üvegipari Művek Sajószentpéteri Gyáregységében dolgozott 1972-ig, ahol gázfelelős TMK előadó volt. Az üveggyári leépítés miatt a TIGÁZ Rt Kazincbarcikai Üzemébe ment dolgozni művezető beosztásba. A javító szerelők irányítását követően üzemvezetőnek nevezték ki. Közben rendszerszervezői oklevelet szerzett (KSH) 1977-ben.

Az NME Gépészmérnöki Karán 1988-ban üvegipari szakmérnöki diplomát kapott, de maradt a gáziparban: 1998-tól a TIGÁZ Kazincbarcikai Üzemigazgatóságán lett tervjóváhagyó.

A mérnökkamarai tervezői jogosultságot 2000-ben szerezte meg épületgépész szakterületen gázellátás résszakterületre (Gg-2). Ennek a jogosultságnak a megnevezése változott meg „korlátozott épületgépész-mérnöki tervezésre” (G-korlátozott). Ez a jogosultága 2015-ig érvényben volt.

1996 májusában vették fel a bányászati szaktervezői névjegyzékbe földgázipari szakágon, gáz elosztására szolgáló építmények és tartozékaik tervezése szakterületre.

  1. március 27-én járt le a G jogosultsága.

 

Mágocsi Gyula

05-0149; alapító tag

Diósgyőr, 1945. szeptember 19.

okl. gépészmérnök

Ongai lakos

A miskolci Gépipari Technikumban érettségizett, majd a B-A-Z megyei Vízműveknél helyezkedett el technikusként. A miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen 1975-ben szerzett gépészmérnöki diplomát a Vegyipari Gépész szakon, szilikátipari gépészet ágazaton. Már a diplomamunkája is a szennyvíztisztítás és gépi módszereinek témaköreiből volt. Mérnökként is a B-A-Z megyei Vízműveknél dolgozott, majd 1978-84 között Kazincbarcikán az Észak-magyarországi Regionális Vízműnél. 1982-ben a Budapesti Műszaki Egyetem Gépészmérnöki Karán vízgépészeti szakmérnöki oklevelet szerzett. 1984-től lett a miskolci székhelyű Borsodvíz Rt. dolgozója. 1986-92 között mellékfoglalkozásban a Lénia Közműtervező és Kivitelező Kft-nál is dolgozott. Vízellátás-csatornázás tervezésével 1986-tól magántervezőként is foglalkozik. Pályafutása alatt számtalan víz-, csapadék-, szennyvízhálózat, bővítést, bekötést, rekonstrukciót tervezett, köztük húsüzemi előtisztítót, ivóvíz- és szennyvízátemelőt, nyomásfokozót, városrészek teljes ivóvízellátását, szennyvízbevezetést.

Jelenleg is élő mérnökkamarai jogosultságai vannak települési víziközmű tervezése, területi vízgazdálkodási építmények és vízkészlet gazdálkodási építmények tervezése, vízgazdálkodási építmények építésének, valamint építés-szerelési munkáinak műszaki ellenőrzése, meghosszabbítás nélkül 2023. 11.09-ig.

 

Molnár István

05-0574

munkavédelmi üzemmérnök

Ózd, 1945. március 17.

Borsodnádasdi lakos

1998-tól kamarai tag

Ózdon a József Attila Gimnáziumban 1963-ban érettségizett. Ezt beszámítva a Miskolci Bláthy Ottó Villamosenergiaipari Technikum Ózdi Kirendeltségén villamosipari technikus oklevelet szerzett 1971-ben jeles eredménnyel.

A Szakszervezetek Országos Tanács Felsőfokú Munkavédelmi Tanfolyamán (FMT) szerzett munkavédelmi szaktechnikus oklevelet 1975-ben. Szintén a munkavégzése mellett levelező tagozaton a Bánki Donát Gépipari Főiskolán 1983-ban szerzett szervező üzemmérnöki oklevele, melynek birtokában beiratkozhatott a Munkavédelmi Továbbképző Intézet üzemmérnöki tagozatára, ahol 1984-ben munkavédelmi üzemmérnök képzettséget szerzett jeles államvizsgával.

Az Országos Munkavédelmi Felügyelőség (Budapest) először 1990-ben adott ki részére munkabiztonsági szakértői engedélyt OMF 5.3 Világítástechnika szakterületre (Eng.száma: OMF 402/1990), majd ez kiegészült 1998-ban Könnyűipar és berendezéseinek biztonsága szakterülettel.

A BOMEK 2000-ben kiadta a mérnökkamarai munkabiztonsági szakértő jogosultságokat az alábbi szakterületekre:

Mb2-Sz – Anyagmozgatás technológiája és eszközeinek biztonsága

Mb5-Sz – Emelőgép technológiája és eszközeinek biztonsága

Mb6-Sz – Energia előállítás, szállítás, tárolás technológiája és eszközeinek biztonsága

Mb7-Sz – Építőipari kivitelezés technológiája és eszközeinek biztonsága

Mb9-Sz – Feldolgozóipari tevékenység technológiája és eszközeinek biztonsága

Mb19-Sz – Szállítás technológiája és eszközeinek biztonsága

Mb20-Sz – Tárolás, raktározás technológiája és eszközeinek biztonsága

Mb21-Sz – Világítástechnika

Mb24-Sz – Üzem- és munkaszervezés, amelyek az időközi eredményes hosszabbítások után 2022.08.10-ig érvényesek.

1997-ben megállapított 67%-os munkaképesség csökkenése miatt rokkantnyugdíjas, 2012-től elérve az öregségi nyugdíjkorhatárt-, öregségi nyugdíjas lett.

Munka- tűz- és környezetvédelmi szaktevékenységét 1969 óta folyamatosan végezte, eleinte főállású munkakörökben, majd 1996-ban megalapította a Mo-Ker’96 Kereskedelmi és Szolgáltató és Munkabiztonsági Bt-t, melynek fő tevékenysége a munkabiztonsági szaktevékenység volt. Ezen belül, mint Bt ügyvezető végezte a munkabiztonsági, tűzvédelmi és környezetvédelmi szaktevékenységeit a különböző cégekkel és vállalkozókkal kötött szerződések alapján. Ezek elsősorban munkahelyek ellenőrzése, oktatások lebonyolítása, munkabalesetek kivizsgálása, gépek, berendezések munkavédelmi szempontú üzembe helyezése, időszakos biztonsági, szerkezeti- és fővizsgálatai, világítás- és zajmérés témakörök voltak. Rendszeresen bevonták a felnőttképzésbe, ahol elméleti és gyakorlati oktatóként, nem ritkán vizsgabizottsági tagként működött közre.

A fentieket – bár fékezett tempóval – nyugdíjasként is folytatta egészen 2019 október végéig. Ekkor szívének és gerincsérvének állapota váratlanul tovább romlott, életvitele erősen lekorlátozódott, ezért a vállalkozását befejezve végleg nyugdíjba vonult.

 

Szilágyi Nándor

05-0777

Hangony, 1945. február 02.

Putnoki lakos

A Kamarának 1998. október 07-től tajga

1968-ban végzett a putnoki Felsőfokú Mezőgazdasági Technikumban növénytermesztési szaktechnikusként. Később üzemmérnöknek minősítették. 1968-71, majd 1971-75 között termelőszövetkezeteknél volt mezőgazdász. A hangonyi termelőszövetkezetben már munkavédelmi előadó is volt. 1975-től 1990-ig a Nagybarcai Bánvölgye Mezőgazdasági Termelőszövetkezetben munkavédelmi előadó, illetve vezető állásban dolgozott. Ezen belül feladata volt az emelőgépek üzemeltetésének, biztonságának ellenőrzése, ügyintézése. A feladatkörhöz 1984-ben megszerezte a SZOT Munkavédelmi Továbbképző Intézet Üzemmérnöki Tagozatán a munkavédelmi üzemmérnöki bizonyítványt. Előzetesen 1983-ban elvégezte a Kertészeti Egyetem Gyöngyösi Mezőgazdasági Főiskolai Karán a felsőfokú energetikus tanfolyamot, melyet elismert az Ipari Minisztérium Energiagazdálkodási Intézet. A Bánvölgye TSZ-ben főállású munkavédelmi vezetőként 22 község és 3000 dolgozó, faipari gépek, 30 emelőgép munkabiztonságáért felelt. Volt munkahelye felszámolása következtében 1992-től egyéni vállalkozó lett munkavédelmi szakterületen.

M-B-14 Könnyűipar és berendezései biztonsága jogosultága volt 2004. februárig.

 

Zavarkó István János

05-1432

okl. vegyipari gépészmérnök

Szakáld, 1945. február 26.

Miskolci lakos

Kamaránk tagja 2008. május 09-től.

A miskolci MÁV-telepi általános iskola (1951-59) után Gépipari Technikumban (akkor Zalka Máté, ma Andrássy Gyula) tanult (1959-63). A miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem Gépészmérnöki Karán a vegyipari gépész szakon 1968-ban szerzett gépészmérnöki diplomát. Ezt követően a TIGÁZ-nál helyezkedett el és itt dolgozott 1994. évi nyugdíjazásáig.

A Nehézipari Műszaki Egyetem Gépészmérnöki Karán 1976-ban kapott gépipari gazdasági-mérnök diplomát, majd 1981-ben kitüntetéses oklevelet vegyipari rendszerbiztonsági szakmérnöki szakon.

Főállása mellett társas vállalkozásban szakértőként és tervezőként is tevékenykedett, melyhez ipari szakértői jogosultságait hasznosította. A Miskolci Tűzállóanyaggyár privatizációja során 1996-2001 között ellátta a gyár vezetését, szakmai irányítását is.

2005-ben ingatlanközvetítő és értékbecslő képesítést is szerzett. Szakértő az Igazságügyi Szakértői Kamarában is. Az igazságügyi szakértői kamara jogosultság megtarthatósága érdekében lépett be a B-A-Z Megyei Mérnöki Kamarába.

Mérnökkamarai jogosultága nincs és nem is volt.