Valaki kitalált egy történelmietlen, szakmailat téves fogalmat, azután ez először a jól értesültség látszatát keltve, majd általánosan elterjedt és az ún. szakma képviselete nem tesz ellene semmit. De nem csak a paneles építéssel kapcsolatban van ilyen jelenség, hanem számomra teljesen érthetetlen módon ilyen a Kádár-kocka megjelölése az 1950-es évek elején készült típustervek alapján épült vidéki családi házaknak. Kétségtelen, hogy kb. 10×10 m alaprajzi befoglaló méretűek és még népszerűek voltak legalább 3 évtizeden keresztül az un. magántervezésben is, de nincs semmi közük a történészek által (is) Kádár-korszaknak nevezett időintervallumhoz és annak névadójához. (Személyes érintettség, hogy én is ilyen épületek házsoraiból épült utcák egyik lakóházában éltem már 1955-től.) Határozottan emlékszem arra (számos kortársammal együtt), hogy az 1960-as években az akkor újdonságnak számító többszintes lapostetős blokkos szerkezetű lakóházakat nevezték a köznyelvben kockaházaknak, majd gúnyosan ezt a jelzőt ragasztották az első paneles szerkezetű házakra is. Azonban a történelmileg téves elnevezés ellen az ún. építész szakma nem tiltakozik, akik nem ismerik az előzményeket a szakmai benfentesség látszatát keltve használják. De ebből még nem származott katasztrófa, sőt annak lehetősége sincs meg a fogalomzavartól.
Más a helyzet azzal az áldemokratikus intézkedéssel, amivel az építkezések bürokráciájának könnyítése indoklással a jogszabályalkotók megszüntették a tartószerkezeti átalakítások kötelező építési engedélyezését 2013-tól. Csak az iker és sorházak közös falának átalakítását kivéve, mintha egy tízemeletes panelház bármelyik teherhordó fala nem lenne érintett közvetlenül több lakás által, közvetve pedig az egész ház állékonyságát nem befolyásolná. A mérnöki szakma tiltakozása erőtlenre sikerült, a közös tulajdonnal kapcsolatos szabályzást pedig nem csak az egyes lakók, hanem több laikus közös képviselő sem veszi betartandónak. A jogszabályalkotók 2013-ban azt válaszolták a tiltakozó beadványra, hogy ezzel az építtetők felelősségérzetét kívánták növelni, ami láthatóan a társadalmi gyakorlatban azért teljes mértékben nem sikerült. Mégsem változtatott ezen a helyzeten a 2013. évi C. törvény sem. Ahogy a falvágást végző cégek szaporodnak, úgy lehet egyre gyakrabban hallani illegális falvágásokról, terv nélküli (vagy szakszerűtlen terv alapján készült) tartószerkezeti átalakításokról, amihez szerintük nem kell speciális tartószerkezettervezői szaktudás, csak egy gyémántvágó korong. Na ez már olyan, ami tömegkatasztrófához vezethet.
Ebben is hivatkozhatok személyes érintettségre, nem csak azért, mert 1973-tól statikus tervezője voltam már egy házgyári rendszernek, hanem azért is, mivel több mint 35 éve foglalkozom a paneles épületek belső átalakításával is, de most is minden esetet egyedinek tekintek és számítással ellenőröm a megmaradt szerkezetek teherbírásának biztonságát. Néhány nappal ezelőtt egy házgyári lakóépület fogadószintjén épült garázsok között nagy nyílást készíttető új tulajdonos boltos minősíthetetlen hangnemben azt vágta a fejemhez, mikor kifogásoltam (a közös képviselő hívása alapján), hogy nem a tervem szerint készült a nyíláskiváltás, minek ide mérnök, aki csak a pénzt húzza le a vállalkozóról, mikor ezt mindenhol csinálják terv nélkül is és mégse szakadt le a ház. Szerencsére itt a közös képviseletet ellátó szervezetet szakember képviselte, aki próbálta ráébreszteni a magabiztos új tulajdonost (aki egyébként nem panelházban, hanem zöldövezeti családi házban lakik), hogy ezzel a tevékenységével 30 lakás lakóinak biztonságát veszélyeztette. (Itt a közös tulajdonost jelentő tartószerkezet tulajdonosainak érdekében fellépő közös képviselő határozott magatartásának köszönhetően a biztonságos átalakítás megoldódott, de sajnálatosan az ilyen fellépés nem általános, ha egyáltalán értesül az ilyen átalakításokról az illetékes képviselet.) Valóban nem omlott még össze paneles szerkezetű lakóház lakóinak közrehatása következtében. (Azt a néhány házat amit a beköltöztettek úgy tönkretettek, hogy veszélyessé váltak, még időben lerobbantották, de ez szerencsére nem Magyarországon történ hanem Angliában.) Katasztrófa valóban még nem történt.
Filozófusok az értelmiség árulásának nevezik a tudatosan veszélyes állapotba való beletörődést. Ebben az esetben a műszaki értelmiség magára vállalja a felelősséget azáltal, hogy tud a katasztrófához is vezethető helyzetről, de nem tud ellene tenni semmit (legalábbis nem eleget) az őt igazoló jogi környezet (szabályozás) nélkül.
Szomorú aktualitást ad a témának a 2024. november 01-én történt katasztrófa az újvidéki pályaudvaron, ahol a helyszínen 14 ember életét vesztette. A média először szakmailag téves fogalmat sugárzott, miszerint az állomás tetőszerkezete beomlott, holott a képeken egyértelműen látszott, hogy a tetőszerkezet ép volt, a homlokzathoz illesztett előtető szakadt le, Ez nagyon más egy tartószerkezettervező számára, de az áldozatok szempontjából egészen mindegy. Nem tudjuk mi volt a katasztrófa kiváltó oka, de azt tudjuk a bekövetkezett katasztrófák természetéről, hogy egyidejűleg több kedvezőtlen hatásnak kell fellépni és valami váratlan többlet hatás a láncreakciót megindítja. Ebben az esetben is évtizedeken keresztül (1964-től) biztonságosnak érezték a szerkezetet, senki nem számított veszélyhelyzetre, nem is vizsgálták, mégis megtörtén az emberéleteket követelő omlás. Az utólagos egymásra mutogatásos felelős keresés már nem segít az áldozatokon.
A megépült paneles szerkezetű házakban az épület egészének állékonyságában és minden egyes panel elemének teherhordásában van kellő betervezetett biztonság. Azonban ez a tervezett és a 35-60 évvel ezelőtti beépített állapotra vonatkozik. A tervezés időpontjában érvényes MSZ szabványoknak és ME műszaki előírásoknak (köztük a földrengésre ellenőrzésnek is, a Bisztricsányi: Szeizmológia szerinti veszélyeztetettség figyelembevételével) a tartószerkezeti megfelel. Számomra, mint ifjú tervezőnek teljes biztonságot adott, hogy az akkor még Hunor egymemóriás számológéppel végzett statikai számításaimnak minden számát az ÉMI-ben leellenőriztek (számomra szép emlékű Szőke Dezső, Mentesné Zöldi Sarolta és Rushovai Erzsébet), amit az Y generáció tervezői már vélhetően zaklatásnak vennének és a számítástechnikába beleszületett Z generáció nem is értené meg. Tudjuk, hogy van biztonság a betonszilárdságban, hiszen logaritmusgörbe szerint nő a nyomószilárdsága, igaz ez az utolsó házgyári elem gyártása óta eltelt kb. 35 év óta is már inkább vízszintes egyenes. Akik terveztük a falpaneleket, azt tudjuk, hogy a méretezésüknél nem az üzemi állapot volt az mértékadó, hanem a csoportzsaluból történő kiszakítás és manipuláció (helyszíni beemelés). A födém és a homlokzati elemek fekvő sablonban készültek, az előbbieknél pl. a térelem alatti üzemi állapot volt mértékadó. Az is nyilvánvaló, hogy a szabvány által előírt hasznos teher szélső értékét a lakásokban általánosan nem érik el a gyakorlatban, de figyelembe kell venni, hogy már akkor is számoltunk egyidejűséggel és a jelenlegi MSZ EN már magasabb hasznos teherérték figyelembevételét írja elő (szerintem indokolatlanul), mint a korábbi MSZ. De elvileg az nincs kizárva, hogy egyidejűleg a szélső értékek fellépjenek valahol, valamikor, különösen a funkciót is váltott korábbi lakóházak esetében. A falpanelekben természetesen vágható utólagosan is falnyílás előre megtervezett és statikai számítással ellenőrzött módon, és nem igaz az a tévhit, amit egy budapesti mérnök iroda terjeszt (én Kazincbarcikán és Miskolcon is szembesültem ezzel), hogy hat szint alatt nem lehet ajtónyílást vágni utólag. (Magukat szakembereknek tartók honnan veszik ezt a laikusokat megtévesztő állítást? Vélhetően saját be nem vallott tájékozatlanságukból.)
Az elmúlt évtizedekben több cikket írtam a Mérnök Újság számára is, amikben felhívtam a figyelmet általános tervezési hibákra a paneles épületek átalakításával kapcsolatban, hiszen az utolsó ilyen szerkezetű ház megépítése óta gyakorlatilag már két mérnöknemzedék is gyakorló tervezővé vált, akik panelesszerkezetet a valóságban szerelési állapotban már nem láthattak. A legnehezebb azt megértetni, hogy a síkjaikban végtelen merevnek tekinthető lemez elemekből összeépített térbeli lemezváz nem monolit szerkezet, itt rugalmasnak tekintendő vonalmenti kapcsolatok vannak. A falpanelek függőleges peremében a csomópontok kialakíthatóságához kivágások vannak, így nem képezhetők ajtónyílások közvetlenül a felelemek pereme mellett, ezzel elvágva a csomóponti kapcsolatot és alátámasztatlanul hagyva egyik szélén a vágandó nyílás fölött keletkező kiváltót, ami nem ilyen igénybevételre van méretezve. A födémpanelek rövidkonzolos füleken fekszenek fel a falpaneleken, nem folyamatosan. Az épület állékonyságába beszámított koszorúvasak egy része a falpanelek felső peremében vannak elhelyezve. Mindezek már nem ismertek minden tartószerkezettervező előtt. Ezért fordult elő már indokolatlan acélkeretes kiváltás esetén felfelé kimozdult födém, födém átszúródás, acélszerkezetes megerősítés szükségessége nem kellő teherbírású falsáv, vagy annak teljes hiánya esetében.
Én magam részéről nem ajánlom az acélszerkezettel tervezett kiváltásokat, mivel ez nem illik a lemezvázas rendszerhez a nagyságrendekkel eltérő síkbeli merevségek miatt, amiről korábban írtam a Mérnök Újságban is. Az utóbbi évtizedekben azonban azt a következtetést vonhattam le a kezembe került hibás tervek alapján (ha egyáltalán voltak), hogy azok a tervezői jogosultsággal rendelkezők, akik nem ismerik a paneles szerkezeteket, de terveznek benne átalakításokat, nem olvassák a Mérnök Újságot sem.
Nagyon jónak és eredményesnek tartottam a 2000-es évek elején, amikor még kötelezően engedélykötelesek voltak a tartószerkezeti átalakítások, tájékoztatót és konzultációt tartottam Miskolcon és két budapesti kerületi önkormányzatnál (Újbudán és Rákospalotán) az építési ügyintézők részére, hogy a panelátalakításos terveknél mire kell figyelniük, a számításis ellenőrzésnél mit kell megnézniük. Budapesten erre meghívták a kerület közös képviselőit és lakásszövetkezeti elnökeit, valamint a tűzoltóság képviselőjét is. Jó lenne ezt a gyakorlatot ismét bevezetni, célszerűen a közös tulajdont képviselői részére kötelezővé tenni. Amihez persze az is elkerülhetetlenül szükséges, hogy az ilyen belső átalakításokról az illetékesek tudomással bírjanak, és az azt illegálisan végzők a gondatlan veszélyeztetés ténye miatt kellően elrettentő büntetéssel legyenek sújthatók. Az átalakításhoz hozzájárulónak is szükséges kellő szakmai információ, vagy ilyen tudással rendelkező megbízott igénybevétele, ami egykor megvolt az önkormányzatoknál.
Egy „szakértő” már akkor is a megmaradó pillérsávnak az ellenőrzésénél csak a P/F képletet használta, mintha nem is lenne a nyomott szerkezetnek kihajlása. Ezt akkor önkormányzati ügyintéző észrevételezte. Sajnos még ezévben is ilyen „szakértéseket” ad át a laikus építtetőnek, aki megnyugszik, mivel a tervet „szakember” csinálta. Ez semmilyen hivatalos úton nem jut el sem az építési hatósághoz, sem a Kamarához, mivel a megrendelő ha meg is tudja, hogy a kapott terv nem mindenben tökéletes, nem fog arra pénzt áldozni, hogy etikai bejelentést tegyen, örül, hogy többletköltség révén a helytelen építési beavatkozást kijavították nála.
Persze van probléma a kivitelezői oldalon is, ami nem kötött kamarai jogosultsághoz, hiszen a belső átalakításokhoz nem csak építési engedély nem kell, de felelős műszaki vezető közreműködése sem. Vannak köztünk magukat merésznek nevezők (pedig néhai általam nagyra tisztelt dr. Kollár Lajos tanítása szerint a tartószerkezet építésében nincs merészség, csak tapasztalathiány – itt értelmezve a tervezőre és a kivitelezőre is). Egy ilyen kezdő kivitelező egyben kivágott a harántfalpanelben egy (100/210 cm-es) ajtónyílást, természetesen illegálisan. Ezt mégis megtudtuk a közös képviselettel együtt, ugyanis a kivágott beton tömb egy darabban kidőlt a födémpallóra. Egy statikus mérnöknek öröm volt látni, hogy a födémpanel pontosan úgy repedt meg a sarkokból kiinduló 45 fokos vonalakban, a metszéspontok a középvonalban összekötve, mint ahogyan a szabályos törésképet hajdanán az egyetemen megtanultuk és ami szerint én is végeztem a födémpanelek méretezését. Más aspektus, hogy az említett átalakítás által érintett lakás alatti nappali szobájában a hirtelen megrepedő födém alatt ülő hölgyet idegösszeomlással kórházba szállították.
2024. augusztusban egy ötszintes paneles épület szerelőszintjén végeztek olyan falnyílás vágást (az 5,25 m falközben 3,60 m szélességűt), ahol tényleg elkerülhetetlen volt az acélgerendás kiváltás. Mivel a falvágást sürgették és az acélszerkezet legyártásával és beszerelésével más kivitelező volt megbízva, a falvágó aládúcolta Doka dúccal (stolicával) a harántfal melletti két födémpanelt, majd kivágta a nyílást és annak szemöldökét is alátámasztotta 2 Doka dúcpillérrel. Majd október közepén beépítették az acél kiváltót. Szerencsére addig a szerkezetben lévő biztonság és a gondviselés megóvta a házat az összeomlástól. Itt zárul a kör, mert október végén itt kaptam meg ezt a szakmai elismerésnek nem szánt mondatot az új tulajdonostól: Mit ugrál, nem szakadt le! (A közös lépviselő tette hozzá: Pedig megteremtettek rá minden lehetőséget.) Csupán hab a tortán, hogy a helyszínen ekkor derült ki, korábban a falpanelbe már vágtak egy ajtót bevéséssel, nem tudjuk, hogy ki és mikor. De az biztos, hogy már az 1970-es évek végétől tiltjuk a dinamikus, rezgéskeltő technológiák alkalmazását, amit manapság elsősorban villanyszerelők vágnak a fal és a födémszerkezetbe, amitől már csillárok zuhantak leg (még 2024. októberében is), illesztési hézagok nyíltak meg, a födémelemek elmozdulhattak. Mindezek természetesen (vagy talán mégsem természetesen?) illegálisan.
Miskolc, 2024. november 04.
Holló Csaba