Az alábbiakban közreadom a Miskolci Egyetem rektorával folytatott beszélgetésem teljes „vágatlan” anyagát. Vélhetően ennek rövidített, szerkesztett változata fog megjelenni a Mérnök Újság egy későbbi számában.
Zalaegerszegen született és a gimnáziumi érettségit követően a Zala megyei Levéltárban dolgozott 2 évet gyakorlati kutatási munkatapasztalatokat szerezve még az egyetemi tanulmányok előtt, amit a Miskolci Egyetem éppen akkor újonnan alakult Bölcsészettudományi Karán kezdett meg 1992-ben. Akkor Miskolc város a legnehezebb időszakát élte, bezártak a bányák, a zavaros tulajdonosváltások alatt gyakorlatilag megszűnt a termelés a kohászatban, a gépgyárakban, szétestek a nagy építőipari vállalatok, a tervező irodák, eltűnt ezzel az egyetem műszaki karain végzőknek a felvevő piaca. A dimbes-dombos nyugodt Zalából a Bükk és Alföld találkozásánál elterülő gyorsan fogyó lakosságú, ideges városban ezért kezdetben idegennek érezte magát, de aztán úgy megszokta, hogy el se ment innen. Pedig ebben az időszakban lett az Acélváros addig büszke névből pejoratív jelző.
Az egyetemi ranglépcsőket a történelem szakos bölcsész diplomával (1997) végig járta. Volt tanársegéd (1999-2003), adjunktus (2003-2009), docens, egyetemi tanár (2009-től), általános és tanulmányi dékánhelyettes (Bölcsészettudományi Kar), majd dékán (2009-2013), általános rektorhelyettes (2013-2017). Közben 2011-2013 között a Kora Újkori Történeti Tanszék vezetője, 2016-2017-ben a kar Történettudományi Intézetének igazgatója. Rektorhelyettesként ismertem meg, mikor Miskolcon az Egyetemen szerveztem meg a Visegrádi 4-ek regionális mérnökszervezeteinek találkozóját, amin Ö ismertette a vendéglátó egyetem múltját, jelenét, tevékenységét, mi pedig megismertettük vele a Mérnöki Kamaránkat. 2017-2020 között a felsőoktatásért felelős helyettes államtitkár volt Dr. Palkovics László (zalaegerszegi születésű gépészmérnök, egyetemi tanár) EMMI államtitkár felkérésére. A Miskolci Egyetem első női és első bölcsész rektoraként 2020. szeptember 7-én nyitotta meg a 285. tanévet. (Ezen képviseltem
az MMK-t és a BOMÉK-et.) Általános rektorhelyettesnek egy földtudományi mérnököt, a Műszaki Földtudományi Kar korábbi dékánját, Prof. Dr. Szűcs Pétert vette maga mellé. Más bizonyítékát is adta, hogy szívesen működik együtt mérnökökkel, segítve szakmai-társadalmi tevékenységüket; szakszerű támogató, bevezető cikket írt az 1868-tól megjelenő Bányászati és Kohászati Lapok megújítása elé.
Nagy egyetemeink korábbi önálló felsőoktatási intézmények fúziójából jöttek létre a városokban szétszórtan elhelyezkedő épületekben működve. Kivéve a Miskolci Egyetemet, ami újabb karok alapításával egy campuson belül fejlődtek naggyá. (Az egykori Nehézipari Műszaki Egyetem jelenlegi nyolc kara közül csak három műszaki. Ez szerintem nagyon jó irány volt a mérnöki gondolkodás és a mérnökhallgatók kulturális környezete szempontjából is.)
Érzi-e ennek előnyét az oktatásban, az egyetemi életben, megkönnyíti-e ez az egymás szakmáinak kölcsönös elismerését és együttműködését? Érződnek és hasznosulnak-e az interdiszciplináris gondolkodás előnyei? Érződik-e a kutatásban, fejlesztésben elengedhetetlenül fontos ilyen gondolkodás iránti igény a hallgatóságban, a fiatalabb oktatókban?
Prof. Dr. Horváth Zita: Az interdiszciplináris gondolkodásnak számos előnyét ki tudjuk használni az oktatásban, az egyetemi köz- és tudományos életben, valamint a kutatás és fejlesztés terén is. A tudományágak egymást kiegészítő lehetőségeinek megtalálása szélesebb perspektívát kínál a problémák megoldására, támogatja a kutató kollégákat a komplexebb összefüggések felismerésében és kreatívabb megoldások kidolgozásában. Mindez pozitív hatással van az egyetem kutatási tevékenységére és innovációs potenciáljára, hiszen sokoldalú, a mérnöki mellett például jogi, közgazdasági, társadalomtudományi, de akár egészségtudományi területekkel összehangolt, szélesebb perspektívájú megoldást tudunk kínálni egy-egy összetett problémára. Erre a lehetőségre hívjuk fel a figyelmet interdiszciplináris kitekintésű konferenciáinkon, mint amilyen például a fenntarthatóság témakörére fókuszáló Miskolc Campus Green & Smart, ami lehetőséget teremt a különböző szakterületek képviselőinek a párbeszédre és az együttműködésre. Az interdiszciplináris szemlélet ráadásul új, innovatív oktatási módszerek bevezetését is eredményezi, mint például a projektalapú tanulás, a csoportmunka és a valós problémák megoldására fókuszáló feladatok. Ennek lehetőségét erősítettük meg a DigitALL – Az oktatás digitális átalakítása a Miskolci Egyetemen elnevezésű, mintegy 3,5 milliárd forintot elnyert projektünkkel is, amelynek célja egy komplex digitális ökoszisztéma kialakítása, amely képzési tevékenységünk megújítását támogatja. A projekt megvalósításában résztvevő cégek, vállalatok képviselői ahhoz járulnak hozzá, hogy a képzési struktúránk kialakításában naprakészen meg tudjuk jeleníteni a munkaerőpiaci elvárásokat is.
A műszaki karok hallgatói létszáma a kevés jelentkező miatt lényegesen kevesebb, mint amit a gazdaság igényelne. Közben a jogi és közgazdász pályára a jelentkezés nő. (A nők aránya is nő, különösen ezeken a szakokon.) Egyes hagyományos szakok (ilyen pl. a ME egyik specialitása a hidrogeológus szak) érdeklődés hiányában nem indulnak. Újabb szakokat alapítanak (pl. térinformatika), olykor nagyon kis létszámú csoportokkal a több hallgató bevonzása érdekében.
De bírja-e ezt az Egyetem pénzügyi és humán erőforrással?
Prof. Dr. Horváth Zita: A Miskolci Egyetem különösen büszke azokra a föld- és anyagtudományokhoz kötődő képzéseire, amelyek máig egyedülállóak Magyarországon. Őrzik azt a tradíciót, amit selmecbányai alapítása óta, 290 éve ápol az intézmény. Meglehet, hogy klasszikus értelemben vett bányászokra és kohászokra napjainkban kevés a kereslet – bár még ezt sem állítanám egyértelműen. Viszont, az az évszázados speciális tudás, amit ezeknek a szakmáknak köszönhetően a 21. században is szükség van a gazdasági gyakorlatban, nem szabad veszni hagyni, feláldozni a pillanatnyi kereslet-kínálat oltárán. A szakterületen működő vállalatok igényeihez igazodva ezért duális képzések, mesterképzések és szakirányú továbbképzések indításával igyekszünk naprakészen fenntartani azokat a szakterületeket, amelyek iránt jelenleg alacsonyabb a hallgatói érdeklődés. Geopolitikai szempontból bizonyosan nem lesz tucatszámra szükség Magyarországon űrmérnökre, olajmérnökre, vagy akár hidrogeológusra, de ha ezek a szakirányú képzések magas színvonalon elérhetőek a Miskolci Egyetemen, azzal hazánk tudományos és gazdasági életét nemzetközi kitekintésben is gazdagítani tudjuk. Számomra ezért nem kérdés, hogy erre bizony anyagi forrásokat is áldoznunk kell.
Bebizonyosodott, hogy a középiskolákban tartott toborzó jellegű előadások nem elég hatékonyak. A nagysikerű rendezvények (Ásványfesztivál, Kutatók éjszakája, Fazola napok, stb.) hallgató-toborzó hatása ismert? Mert mi a Mérnöki Kamarában új belépők számában nem tapasztaljuk.) Az ifjúság felé rövid és vonzó online ismertetők, szakmai kalandok képi bemutatása lehetne hatékony. Van-e ilyen egyetemi marketing terv, vagy más hallgatói létszámbővítő célzatú, elsősorban a műszaki szakmákra koncentrálva?
Prof. Dr. Horváth Zita: A tudományos ismeretterjesztő események megrendezése fontos társadalmi missziója egyetemünknek. Korosztályi korlátok nélkül igyekszünk felhívni a figyelmet azokra a tudományos eredményekre, elméletekre és kutatási módszerekre, amivel hatással vagyunk és lehetünk szűkebb és tágabb környezetünk alakulására. Valóban nem elhanyagolható szempont, hogy az említett, sok ezer látogatót vonzó rendezvényeinkkel igyekszünk a felnövekvő korosztály érdeklődését a tudomány világa felé terelni, de hangsúlyosan fontosnak tartom azt is, hogy a konteók és összeesküvéselméletek egyre erőteljesebb térnyerésére válaszként ráirányítsuk a figyelmet a megalapozott eredményeken nyugvó tudományos műveltségre, erősítsük a tudomány iránti bizalmat a társadalomban. Természetesen felismertük, hogy napjainkban az egyedi, és talán nem szerénytelenség, de térségünkben egyedülálló ismeretterjesztő rendezvényeinken túl más, a digitális kommunikáció csatornáit is erőteljesebben kell megnyitnunk a fiatalok megszólítására, érdeklődésük felkeltésére és megtartására. Kommunikációs stratégiát állítottunk össze, ami a Miskolci Egyetem márkaépítésén túl éppen azt célozza, hogy tudományos programjainkat, kutatási kezdeményezéseinket, projektjeinket közérhető módon mutassuk be, ezzel is megnyerjük a fiatalok bizalmát az egyetemünk felé. Ilyen kezdeményezés például a nemrégiben elindult podcast-sorozatunk, a SpotLight, amiben az ásványok titkos világáról, illetve az egyéni karrierút kiépítésének lehetőségeiről volt szó. Közösségi médiamegjelenéseinkben – FaceBook, Instagram, Tik-Tok – ugyancsak koncentrálunk arra, hogy a Miskolci Egyetemen elérhető szakterületeken keresztül igyekezzünk megnyitni a figyelmet a felsőoktatás felé.
Az általános és középiskolákban csökken a természettudományi tantárgyak száma, tananyaga, ezzel az egyetemre hozott tudás színvonala. Ez nehézséget jelent a felsőoktatásban, de már a gyerekek érdeklődését is csökkenti a természettudományok és az ezeken alapuló műszaki szakterületek iránt. Szükséges lenne ez ellen fellépni, a politikát gazdasági indokokkal meggyőzni a felsőoktatásnak is?!
Prof. Dr. Horváth Zita: A középiskolából érkező diákoknak valóban sokszor a reál tantárgyakban nem a legerősebb a felkészültsége. A műszaki képzési területeken ezért elég nagy kihívást jelent a felsőoktatás számára, hogy megfeleljen annak a jogos ipari és piaci igénynek, hogy minél több mérnököt és informatikust képezzen. Ennek a problémának a megoldására a Miskolci Egyetemen egy olyan komplex programot alakítottunk ki, amelyben az alap természettudományi tárgyak területén felzárkóztató képzést kínálunk a hallgatóknak egy, még a beiratkozást követő hetekben lefolytatott kompetenciamérés eredménye alapján. Fontosnak tartjuk, hogy a hiányosságok ne jelentsenek az új diákjaink számára kudarcélményt, okot a lemorzsolódásra. Kompetencia alapú képzésekkel pedig a felsőbb éves hallgatókat is támogatjuk olyan plusz ismeretanyagokkal és információkkal, amelyeket az alap- vagy mesterképzésben nem tudnak megszerezni. Ezek között éppúgy szerepel a sikeres tanulmányokhoz vezető út megtalálása, mint a konfliktuskezelés, a viselkedéskultúra, vagy a vállalkozásindítás és vállalkozásmenedzsment. Az egyetem részéről ezt az utat jelöltük ki magunknak, hogy hozzájáruljunk a hallgatóink tanulmányi és munkaerőpiaci sikereihez.
A külföldi nem magyar anyanyelvű hallgatók létszámarányának növelését az egyetemek előnyösnek tartják. De csak a pénzbevétel növelése miatt?
Prof. Dr. Horváth Zita: Miskolcon jelenleg mintegy félezer külföldi diák tanul, fogadásuk ezért bevételi forrásként kevésbé értelmezhető. Jelenlétük más szempontból fontos. A hazai felsőoktatás azt a nem éppen szép kifejezést használja, hogy „nemzetköziesítés”, ami kulcsfontosságú az egyetemek közötti versenyképesség megőrzéséhez, a hallgatók és oktatók nemzetközi tapasztalatszerzésének elősegítéséhez. A nemzetközi hallgatók növelik az egyetem kulturális sokszínűségét, láthatóságát és hírnevét a globális felsőoktatási térben, ami hozzájárul a nemzetközi kutatási és oktatási együttműködések kialakításához európai és azon túli partneregyetemekkel.
Az angol nyelvű oktatásnak tapasztalták-e pozitív hatását a végzés után a külföldi hallgatók országaival való tudományos, vagy oktatási-együttműködési kapcsolatokban? (Azokban az évtizedekben, amikor az itt tanuló külföldieknek először magyarul kellett megtanulni, ők később mintegy követei lettek Magyarországnak hazájukban és igen sokat segítettek a kapcsolatokban, maradt bennük valamennyi magyar identitás. Ez most sok angolul hallgató magyar ifjúban sincs meg, ezért külföldi gyakorlat után már haza sem jön. Ez szerintem pazarlás az oktatásába befektetett pénz- és szellemi tőkével, annak elismerése mellett, hogy mai világunkban elkerülhetetlenül szükséges az angol és lehetőleg egy második idegen nyelv tudása szakmai szinten is a munkagyakorláshoz.) Önnek mi erről a tapasztalata, véleménye?
Prof. Dr. Horváth Zita: Szinte nincs olyan földrész a világon, amelyen a „nemzetköziesítés” révén ne lenne felsőoktatási kapcsolódási pontja a Miskolci Egyetemnek, ami nem kis részben az egykor nálunk tanult diákoknak, itt megszerzett tudásuknak és jó tapasztalataiknak is köszönhető. A külföldi egyetemeken tanuló, akár több nyelven beszélő diákok azonban egyfajta világpolgárok, akik diplomával a kezükben olyan munkahelyet keresnek, ami a leginkább megfelel az elképzeléseiknek, legyen az bármelyik országban. Számukra az angol a globális közösségi nyelv, viszont értelmesek és intelligensek ahhoz, hogy elsajátítsák annak az országnak a nyelvét is, ahol tanulnak. Meglátásom szerint nincs ez másként a tehetséges magyar diákok esetén sem, akik külföldön tanulnak, vagy az egyetem nemzetközi kapcsolatainak köszönhetően részképzésben vesznek részt külföldön. Közös felelősségünk, hogy olyan oktatási, gazdasági és társadalmi közeget alakítsunk ki, ami a globális világ adta tanulási és munkavállalói szabadság lehetősége mellett is vonzó lehet a számukra, és tudásukat, világlátásukban szerzett tapasztalataikat hazahozzák és megosztják velünk.
Egyes szakok oktatása csak angol nyelven folyik. Ez kétségtelen előny a külföldön, vagy külföldi cégnél dolgozónak, de mi lesz a magyar szaknyelvvel? Eltűnik és a fizikai dolgozóknak is vagy meg kell tanulniuk angolul, mert a mérnök csak ezen a nyelven tudja őket irányítani, vagy a munkás nem fogja érteni a feladatát. Ki lesz a felelős ilyenkor egy esetleges hibáért? Ez életveszéllyel járhat és az irányító mérnök nem váltogatható ilyenkor kéthavonta, mint a külföldi futballedző. Az MTA 175 és 120 éve indított nyelvi kampányt a magyar szaknyelvért. Most is ezt kellene kezdeményezni? Bölcsész tudósként mi erről a véleménye?
Prof. Dr. Horváth Zita: Nem vagyok nyelvész, de tisztában vagyok azzal, hogy a magyar szaknyelvnek nemcsak a hazai tudomány, hanem a magyar nyelv fejlődése szempontjából is fontos szerepe volt, hiszen hozzájárult nyelvünk gazdagodásához. Azt viszont nem tudom eldönteni, hogy célravezető lenne napjainkban egy „szaknyelvvédő” kampányt kezdeményezni, mint eleinknek, akik például a haditudományos vagy a bányamérnöki tudományokban használatos német szakszavakat magyarosították. De a latin ma is univerzális nyelve az orvostudománynak. Szembe kell néznünk természetesen azzal, hogy a nyelvhasználat és a tudományos kommunikáció különösen az elmúlt évtizedekben jelentősen átalakult, amire hatással volt a globalizáció, az angol nyelv dominanciája az internet, az információtechnológia területén. A magyar nyelv viszont „feltalálta” az elektronikus levelet az e-mail/ímél kiváltására, a „website” helyett a honlapot, így bízom benne, hogy ezek analógiájára a magyar szakterminológia nyelvének gondozói gondot fordítanak arra, hogy nyelvünk továbbra is pontos, kifejező és a tudományos igényeket kielégítően kompatibilis legyen a világnyelvekkel.
Milyenek a Miskolci Egyetem külkapcsolatai? Milyen konkrét eredményei vannak ennek az oktatásban, kutatásban? (A BOMÉK az Osztravai Egyetemmel hozott működő kapcsolatot Miskolcra, környezetvédelmi, hulladékkezelési szakterületen.)
Prof. Dr. Horváth Zita: A Miskolci Egyetem mintegy 200 nemzetközi partneregyetemmel, továbbá 300-nál is több hazai és külföldi ipari partnerrel áll kapcsolatban a világ minden részéről. Számszerűsíteni is nehéz, mennyi nemzetközi és vállalati kutatási projektben veszünk részt, konkrét eredményként pedig mennyi szabadalom és védjegyoltalom fűződik a kollégák kutatási és innovációs tevékenységéhez a fenntartható energiaforrások, alternatív anyagok, műszaki technológiai témakörök kutatásától a körforgásos gazdaságon át az aktuális társadalmi, gazdasági, jogi problémakörök európai és globális kitekintésű vizsgálatáig. Felsőoktatási Ipari Együttműködési Központot működtetünk, amelynek az a feladata, hogy összehangolja az egyetem szellemi és kutatási kapacitásait a kívülről érkező megkeresésekkel. A Miskolci Egyetem kutatási-fejlesztési-innovációs kínálatára alapozzuk a Science Park projektet, ami az akadémiai szféra és a gazdaságfejlesztés összekapcsolásának új modellje lehet.
Az Egyetem részt vesz a HU-rizont, Egyetem 2030 pályázatokban és a QS felmérésekben?
Ha igen, akkor ez mivel jár?
Prof. Dr. Horváth Zita: Jelentős eredmény a Miskolci Egyetem életében, hogy három mérvadó nemzetközi rangsoron is a világ legjobb egyetemei között szerepel. A QS World University Rankings rangsor 2025-ös kiadása szerint a Miskolci Egyetem a világranglista 1201-1400. helyén, míg a szakterületi rangsorban az olajmérnöki (Engineering – Petroleum) képzés a 151-175. helyen, a Gépészet, repülőgép- és gyártástechnológia (Mechanical, Aeronautical & Manufacturing Engineering) képzés pedig az 501-575. helyen szerepel. A Times Higher Education 2025-ös, képzésterületenként összeállított világranglistáján a természettudományok területén az 1001+, míg a műszaki tudományok területén az 1001-1250. helyre kerültünk. A világ mintegy 1200 vezető felsőoktatási intézményének teljesítményét húsz mutató alapján értékelő RUR World University Rankings 2024-es listáján pedig a 738. helyre került föl a Miskolci Egyetem. Ezek a rangsorok különböző szempontok alapján értékelik az egyetemeket, mint például az akadémiai hírnév, a munkáltatói elismertség, a kutatási idézettség és a nemzetközi hallgatói arány. A rangsorokban elért eredmények fontosak az egyetem számára a hazai és nemzetközi versenyben, növeli a presztízsét és vonzerejét a hallgatók, oktatók és kutatók körében, elősegíti a nemzetközi kapcsolatok és együttműködések lehetőségét. A független felmérések igazolják ugyanakkor a fenntartónk felé is a nálunk folyó oktatói-kutatói munka színvonalát.
Az egyetemek összehasonlítása túl azon, hogy nem nélkülözi sem a szubjektivitást, sem a politikát, mi műszakiak nem is tartjuk valódi minőségi fokmérőnek. Véleményünk szerint műszaki szakterületen nehezebb megszerezni bármilyen tudományos fokozatot, mint a humán tudományok, vagy művészetek területén. Ennek következményeként hátrányban vannak eleve azok az egyetemek, ahol jelentős súllyal vannak jelen a műszaki karok. Mi erről a véleménye?
Prof. Dr. Horváth Zita: A Miskolci Egyetem világranglistás helyezéseit jelenleg elsősorban a műszaki technológiai, a földtudományi és gépészmérnöki területen oktató és kutató kollégáinknak köszönhetjük. Szakmai publikációs tevékenyégük ugyancsak kiemelkedő, közülük nem egy világszinten jegyzett. Műszaki területen működő doktori iskoláinkban a hallgatók ezektől a professzoroktól tanulhatnak, és a jelenleg elérhető legmodernebben felszerelt laboratóriumokban, vállalati partnereink támogatása mellett készülhetnek a kutatási tevékenységre. Ezt kimondottan előnynek tartom a tudományos szakmai és akadémiai képzési megítélésünkben.
100 évvel ezelőttig a nagyvállalatok vezető mérnökei többen egyetemi oktatók is voltak. Így eleve biztosítva volt a tudomány és az ipar közötti szoros kapcsolat. Ezt ma némileg pótolja a nem ilyen céllal kialakított duális képzés. Vélhetően növeli a BSc-s hallgatók létszámát, csökkenti az MSc-re jelentkezőkét. (Van olyan mérnöki szakterület, ahol BSc végzettséggel 5 év gyakorlati idő után ugyanaz a jogosultság kapható meg, mint MSc végzettséggel 3 gyakorlati év után. A két év alatt már keresni is lehet, családot alapítani.) A Mérnöki Kamara az ötlet felvetődésének idején csak a posztgraduális, már megszerzett diploma utáni képzés esetét támogattuk. Elvünk az volt, hogy a mesterképzésnek olyannak kell lenni, hogy a végzett
mérnök bármilyen gyárban, kivitelezésben meg tudja állni a helyét úgy, hogy a gyorsan változó specialitásokat megtanulja a munkahelyén a gyakorlatban. Az volt az aggodalmunk, hogy a duális képzés betanított munkásokat képez és nem általános, széleskörű tudással rendelkező mérnököt, aki az első munkahelyéről elkerülve is alkalmas színvonalas munkavégzésre.
Vannak-e második munkahelyes visszajelzések, pályafigyelések? Mi erről a véleménye?
Prof. Dr. Horváth Zita: A Diplomás Pályakövetési Rendszer tavalyi, 2024-es adatai alapján az 1-5 évvel ezelőtt végzett hallgatóink 91 százaléka dolgozik, 84 százalékuk munkaerőpiaci státusza alkalmazott, közöttük 74 százalék beosztott diplomás. A statisztika 2023-ban is hasonlóan alakult, azaz nem magasan kvalifikált betanított munkásként tudtak elhelyezkedni a frissdiplomásaink. Ez számunkra megnyugtató.
Duális képzés után MSc végzettségűek már nem kívánnak tervezők lenni, amiben a kiöregedés miatt nagy a mérnökhiány. A fentebbiek ismeretében nem tartja-e szükségesnek felülvizsgálni a már kb. 20 éve kialakított bolognai rendszerű képzést, melyek azok a szakok, ahol a BSc képzés problémát jelent az elégséges tananyag meghatározásában, vagy erőltetettnek tűnik a képzés két ütemre szabása?
Prof. Dr. Horváth Zita: Az alap- és mesterképzés szintekre bontásának célja a nemzetközi összehasonlíthatóság és a hallgatók rugalmasabb képzési útvonalainak biztosítása volt. A visszajelzések és tapasztalatok alapján ez a rendszer bizonyos területeken valóban nem feltétlenül váltotta be a hozzá fűzött reményeket, ezért is kerülhetett fókuszba a duális képzési struktúra kialakítása, ami nagy hangsúlyt fektet a hallgatók gyakorlati tudásának megszerzésére. Úgy gondolom, és a vállalati, vállalkozói visszajelzések is azt mutatják, hogy a mérnökhiány megoldásának egyik útja lehet, ha a diploma előtt állók valós munkahelyi környezetben, közvetlenül szerezhetnek szakmai tapasztalatot. Abban viszont a gazdasági szereplőknek is közre kell működniük, hogy vonzó perspektívát, motivációt, előre látható karrierutat mutassanak a frissdiplomás fiataloknak. A vállalati oldalról felmerülő igényekhez az egyetem rugalmas oktatási környezetet, akár egyéni tanulmányi rendet tud kínálni ebben a folyamatban, ami végső soron a bolognai rendszer előnyének tudható be.
Az Egyetemen a nevüket igazoló olyan Kiválósági Központok működtek, melyek munkáját bemutattuk az Északmagyarországi Műszaki Értelmiség Napján a MAB székházban, hiszen ezek kitörési pontok is lehettek volna a megyénk gazdaságának, de éppen a vállalkozók és a politikai-gazdasági vezetők részéről volt alacsony a tényleges érdeklődés. Van-e változás ezen a területen?
Prof. Dr. Horváth Zita: Sokat dolgoztunk és dolgozunk azon, hogy a Miskolci Egyetemen folyó kutatási és fejlesztési potenciálra felhívjuk a gazdasági szereplők figyelmét, láthatóvá tegyük elkötelezettségünket a régió fejlődésének elősegítésében. Ennek eredményei az ipari partnerekkel kötött együttműködési megállapodások is, amelyeknek a száma – az egyetemi karokon kötött megállapodásokkal együtt – több százra tehető. Törekvéseinkben támogatóra találtunk a Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyei Iparkamarában, amely a napokban BOKIK Pontot nyitott egyetemünkön. Ez a kezdeményezés a hazai felsőoktatásban úttörő vállalkozás. Segítségünkre van abban, hogy a kis- és középvállalkozások is felismerjék, hogy támogató partnerre találhatnak az egyetemben a kutatás és innováció területén. A nemzetközi trendek alapján a magunk részéről mindig igyekszünk hangsúlyozni és kommunikálni, hogy az egyetem tudásbázisával és kutatási kapacitásával az egyik leghasznosabb résztvevője lehet a gazdasági sikerek elérésében, a megyei és regionális fejlesztési stratégiák kidolgozásában és megvalósításában.
A mai hallgatói generációnak már más az oktatástechnikával szembeni igénye, mint korábban volt. A prezentációk nem közvetítenek mély ismereteket, az online módszer lehetőséget ad a csak látszat jelenlétre. Mi a tapasztalata erről? Van-e általános átalakítás az oktatástechnika területén?
Prof. Dr. Horváth Zita: A digitális oktatási módszerek kidolgozásának elkerülhetetlenségére a Covid-járvány hívta fel a figyelmet, amikor hónapikig nem lehetett jelenléti oktatást tartani. Felgyorsította ez azt a felismerést, amivel már korábban is szembesültünk, hogy a mai hallgatói generáció oktatástechnikával szembeni igényei jelentősen eltérnek a korábbiaktól. Természetes módon várják el a digitális technológia integrált használatát az oktatásban, amihez jól felfogott érdekünk az alkalmazkodni. Ezért is indítottuk el a már említett, az oktatás digitális átalakítását támogató projektünket, hogy tudatosan használjuk az online világban rejlő lehetőségeket. A személyes jelenlétet és az online tanulást ötvöző, úgynevezett hibrid módszerek népszerűek, mivel ötvözik a hagyományos oktatás előnyeit a digitális technológia rugalmasságával. Hatékonyságának elemzésében kihasználjuk a mesterséges intelligenciában rejlő lehetőségeket is, például személyre szabott visszajelzésekben, tanulási analitikában és adminisztratív feladatok automatizálásában.
Véleményem szerint a nyomtatás megőrzi a dokumentumokat nagyon hosszú időre, az idő- és helyspórolónak, környezetbarátnak mondott elektronikus dokumentumok addig élnek, ameddig az adott technika, eltűnhet örökre. Lehet, hogy az utókorunk már nem is igényli tudományos és gyakorlati eredményeink megőrzését? Mi erről a véleménye?
Prof. Dr. Horváth Zita: A magam részéről a könyvre, a nyomtatott dokumentumra szavazok, de az elektronikus dokumentumoknak is megvan a maguk helye és szerepe a tudás megőrzésében. A digitális kor előnyeit nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hiszen a mesterséges intelligenciával megtámogatott tudományos adatelemzés sokszorosan hatékonyabb lehet a kutatók számára, mintha minden egyes lehetséges információforrást egyenként kellene fellelniük és végig olvasniuk, amire azért kicsi az esély. A Miskolci Egyetem könyvtárát és a vármegyei levéltárat magában foglaló, 2024-ben átadott „adatelemző központ” projektje tudatos és átgondolt megközelítése annak, hogy a hagyományos mellett a digitális technológia kihasználásával biztosítsuk a dokumentumok hosszú távú hozzáférhetőségét és megőrzését. Jelzem azonban, hogy az egyetemi könyvtárban 60 ezer kötet könyvvel, a legkeresettebb és legfrissebb szakirodalommal, nyelvkönyvekkel és színvonalas szépirodalmi kötetekkel, 2400 négyzetméteres kulturális „nappalival” várja a hallgatónkat és oktatóinkat.
Gazdasági aranyháromszöget kívánnak kialakítani Miskolc-Nyíregyháza-Debrecen részvételével. Mindhárom városban van egyetem. Van-e olyan önzetlen együttműködés az egyetemek között (és ide számítható még Kassa), ami az egyetemi fejlesztések révén is segíteni tudná ezt a tervezett fellendülést?
Prof. Dr. Horváth Zita: A hallgatókért folyó versenyben úgy tűnhet, hogy az egyetemek ellenfelei egymásnak, én azt vallom, hogy partnerek vagyunk. Együttműködők azért a célért, hogy vonzóbbá tegyük a térséget a befektetők számára és elősegítsük az innovációt. Az együtt gondolkodás fontosságát erősíti, hogy mindannyian az Északkelet-magyarországi Gazdaságfejlesztési Zónához tartozunk, amelyben a fejlesztések alapja a gazdasági-társadalmi kapcsolatok erőssége lehet. Például egy Miskolcon erős anyagtudományhoz, földtudományhoz, vagy gépészethez kapcsolódó kutatás kiegészítheti a Debrecenben folyó orvostechnológiai vagy autóipari fejlesztéseket, vagy a Nyíregyházán meglévő agrárkutatásokat. Interkulturális, oktatási, tudományos és technológiai együttműködésünk a Kassai Műszaki Egyetem és a Miskolci Egyetem között már létezik. Debrecennel pedig közösen rendeztük meg a kontinens legnagyobb felsőoktatási sportrendezvényét, az Európai Egyetemi Játékokat. Ahogy nevezte, a „gazdasági aranyháromszög” gazdasági és társadalmi szereplői számíthatnak ránk.
Az Egyetem műszaki karai és a BOMÉK között van kölcsönös eredményekkel járó együttműködés, amit sokszor az Egyetem felé lejtő egyirányú csatornának érzünk.
Végül megkérdezem, hogy miben tudná a Kamaránk segíteni az ÖN munkáját?
Prof. Dr. Horváth Zita: A Miskolci Egyetem műszaki karai és a Borsod-Abaúj-Zemplén Vármegyei Mérnöki Kamara közötti kapcsolatot rendkívül fontosnak tartom a régió műszaki szakembereinek képzése és a műszaki kultúra erősítése szempontjából. A kölcsönös előnyökön alapuló együttműködés elengedhetetlen mindkét fél számára, ezért élni szeretnénk a jövőben is a kamara felkínálta szakmai támogatás lehetőségével. Aktualitását adhatja ennek, hogy a Műszaki Föld- és Környezettudományi Karon előkészítés alatt áll az építőmérnök képzés elindítása is. Ennek sikerességéhez mindenképpen szükségünk lesz arra az elméleti és gyakorlati tapasztalatokon alapuló tudásra, aminek a mérnöki kamara tagjai révén birtokában van. A mérnöki kamara is segítse a pályaorientációt és beiskolázást, a szakma népszerűsítését.