EGYETÉRTÉS ÉS EGYÜTTMŰKÖDÉS

A V4 országok együttműködésének történelmi igénye és háttere

Európa egyre több országában ma már felismerik, hogy a V4 országok együttműködése, az
együttműködés minősége jelentős mértékben befolyásolja Európa biztonságát, gazdaságát,
nem lehet rá elhanyagolható tényezőként tekinteni. Talán kevesebben tudnak arról, hogy az
ún. V4 országok szláv államai próbálkoztak időközben más szövetségekkel is, melyeknek
nem lett és jelenleg sincs számításba veendő eredménye.
1991. augusztus 28. óta létező szövetség Németország, Franciaország és Lengyelország között
az ún. „Weimari háromszög”, ami egy olyan konzultációs fórumként alakult, melynek célja
„elősegíteni az európai értékeken alapuló jószomszédi együttműködést”. 30 év elteltével
egyértelmű, hogy a három ország hivatalos politikája másként értelmezi az európai értékek
fogalmát. A szövetség elősegítette Lengyelország NATO és EU tagságát és különleges
társulat tagságot kapott a NATO-ban. (A szövetség kezdeményezője Hans-Dietrich Genscher
német külügyminiszter volt.) A három ország 2011-ben Weimari Harccsoport néven
válságövezetben bevethető katonai csoportot (1700 fő) hozott létre. 2016. áprilisában a
lengyel külügyminiszter azt nyilatkozta, hogy a weimari együttműködés Lengyelország
számára már elvesztette jelentőségét. Talán átgondolták a háromszög és a szomszédság
szavak jelentését is, melyek nehezen értelmezhetők erre a szövetségre.
2015. január 29-én írta alá Ausztria szövetségi kancellárja, Csehország és Szlovákia
Miniszterelnökeivel (W. Faymann, B. Sobotka, R. Fico) az ún. „Slavkovi nyilatkozatot.
(Slavkov u Brna osztrák neve Austerlitz.) A szövetség elősorban az Európai Unió
szomszédsági kapcsolataival kívánt foglalkozni, kihangsúlyozva, hogy nem kíván a V4
konkurenciája lenni.
Megjegyzem, hogy az érdek-háromszög létrehozását Lengyelország erős kritikával illette a
V4 együttműködés szempontjából.
Megjegyezzük azt is, hogy a háromszög előzménye cseh-osztrák közeledés és megállapodás
volt, amihez csatlakozott Szlovákia is. A cseh-osztrák befolyás növelése érdekében a cseh-
osztrák együttműködést Horvátország és Szlovénia felé is igyekeztek kiterjeszteni. Érdekes
módon a V4 együttműködésnek is ilyen törekvése van. Tehát mégis van párhuzamosság (vagy
különút)?
Minden politikai-gazdasági szövetség ereje az egységes fellépésen, a kölcsönös bizalmon
alapuló együttműködésen múlik. Nem szabad elfeledni a múltbéli történelmi sérelmeket, de
figyelembe kell venni, hogy ma már más generációk élnek és irányítják a politikát, a
gazdaságot, az országok és emberek közötti kapcsolatokat. Ma már más értékrendhez
alkalmazkodunk, amit mi itt Kelet-Közép-Európában hagyományos keresztény alapú
értékrendnek tartunk. Ezt mi mérnökök maximálisan megértettük és eszerint alakítjuk, éljük
meg külkapcsolatainkat is.
A V4 együttműködés történelmi előzményeit vélhetően mindenki ismeri. Az 1335 novemberi
király-kongresszusról (Károly Róbert, Luxemburgi Zsigmond, III. „Nagy” Kázmér) már
kevesebben tudják, hogy a politikai-gazdasági megállapodásokat (Bécs árumegállítási jogának
elkerülése, cseh-magyar pénzügyi unió reformja, a cseh-lengyel ellenségeskedés
megszüntetése, stb.) megelőzően komoly előkészítő egyeztető tárgyalásokat folytattak a kor
„szakemberei”, bevonva bajor képviselőket is (Trencsén várában). Arról sem nagyon írnak az
iskolai tankönyvek, hogy megállapodtak az akkori „keleti nyitás” kérdésében is, az orosz-
lengyel-magyar kereskedelem útvonalaiban, aminek magyarországi központja Kassa lett.
A mai Szlovákia történelmi városképei sokat köszönhetnek az Egyezménynek, hiszen a Buda-
Brünn (Brno) útvonalon akkor vált jelentős nagyvárossá Nagyszombat (Trnava), Szakolca
(Skalica) és Halics (Holič). Az egymás bizalmán és közös gondolkodáson alapuló
együttműködés eredménye az lett, hogy mindhárom ország aranykoronaként jegyzi
történelmében a Visegrádi Egyezményt követő századot.
De miért is ne tudnánk mai világunkat is így alakítani? Persze Európa államai alapos
változáson mentek át az azóta eltelt közel 700 év alatt. Akkor Európa legnagyobb egységes
államalakulata a Magyar Királyság volt és a Nyugat történelmi eseményeihez képest az egyik
legbékésebb (1337-ben tört ki a Francia Királyság és Anglia között a százéves háború),
egyúttal a leggazdagabb is. A történelemkönyvek szinte csak uralkodók és hadvezérek
tetteiről írnak, de az ország akkori gazdagságát nem a politikai szólamok és hadisikerek
(mások leigázása és kifosztása) alapozták meg, hanem az akkori mérnöki-műszaki
teljesítmény, ami elsősorban a bányászat területén mutatkozott meg.
A XIV. században a világ aranytermelésének 35-60%-át (1000-2500 kg/év), az ezüsttermelés
25-35%-át (10 000 kg/év) Magyarország adta, a jelentős réz, vas, ólom és sóbányászat
mellett. Az árumegállító jog csak egyes városok gazdagítását szolgálták, de a
külkereskedelmet nem akadályozták politikai megfontolások és korlátozások, azok minden
égtáj irányában pezsgő módon bonyolódtak. Ez is minta lehet mai korunkban is. Kelet-Közép-
Európa országaiban a viszonylagos jólét időszakait soha sem a behurcolt rabszolgák, az olcsó
gyarmatárú, a távoli területeken kirobbantott háborúba való beavatkozás, a tisztátalan
pénzügyi-banki ügyletek alapozták meg, hanem a gazdasági teljesítmény, a kölcsönösen
gyümölcsöző együttműködés, azért ezek az országok mindig csak magukra és egymásra
számíthattak, mégha a hivatalos aktuálpolitika ezt nem is mindig ismerte el.
Duray Miklós (született: Losonc 1945.07.18) politikus pályáját megelőzően
geológusmérnökként dolgozott kutatóintézetben, kivitelező vállalatnál, majd egyetemi
oktatóként. 1990-től a Csehszlovák Szövetségi Gyűlés tagja, majd 1992-2010 között
szlovákiai országgyűlési képviselő volt. Ő kezdetektől aktív részese a Visegrádi
Együttműködésnek.
2021 novemberében egy napilapnak adott nyilatkozatában többek között a következőket
mondta: „A visegrádi négyek egy csodálatos gondolat, amelyet tovább kellene bővíteni.”
Majd a történelmi előzményekre és a bizonytalan politikai helyzetre való utalást követően így
folytatta: „Most is rettentően sok a probléma, és ezek a gondok, amelyekkel most kell
szembenézni az együttműködésben részt vevő országoknak, nem belső konfliktusok, hanem
inkább a kívülről jövő ráhatások.”
Ha elvonatkoztatunk a napi politikától, akkor azt láthatjuk, hogy a V4 országok
mérnökszervezetei is a négyes szövetségen kívül (néha attól nagyobb intenzitással) más
országokkal való kapcsolataikat is igyekeznek kiépíteni önállóan. Így a szlovákok
Ausztriával, a csehek Németországgal, a lengyelek az USA-val való szakmai kapcsolataikat
tartják fontosnak, míg mi történelmi és földrajzi helyzetünk következményeként elsősorban
Erdéllyel (EMT), de Horvátországgal és Szlovéniával is, amellett, hogy tovább is motorjai
szeretnénk lenni a V4 együttműködésnek. Annak ellenére, hogy a másik három szláv állam
nagy előnyben van hozzánk képest azzal, hogy tolmács nélkül értik egymás nyelvét.
A V4 országok szövetsége ma már megkerülhetetlen tényező az EU-ban, ha egységesen lép
fel. Együttes lakossági létszáma az EU-ban Németország és Franciaország utána a harmadik
legnagyobb, tehát vitathatatlanul nagy súlya van (lehetne).
Már a Visegrádi Együttműködés 1991. február 15-i aláírása után (aláírók: Václav Hável, Lech
Walesa és Antall József) felmerült a bővítés igénye. Mára már feledésbe merült, hogy a már
négytagú (Csehszlovákia 1993. január 01-től vált két országgá) csoporthoz csatlakozott volna
Románia is, azonban Iliescu a marosvásárhelyi fekete márciusra hivatkozva visszalépett.
A V4 országok egységesen 2004. május 01-én léptek be az Európai Unióba. Addig az országok
közötti kapcsolatokat kétoldali megállapodások szabályozták, így a mérnökszervezetek
közötti kapcsolatokat is (diplomák elismerése, jogosultságok másik országban végzendő
munkához). Azóta az EU direktívákat kell minden EU-s tagállamban érvényesíteni, így a V4
országok sem tudnak előnyöket biztosítani másik V4 ország mérnökeinek, ugyanazok a
szabályok érvényesek minden EU tagország állampolgárára.
A V4 együttműködés szabad és önkéntes, nincs irányító intézmény, ezért intenzitása az egyes
országok részéről politika-függők. Ez nem érvényes a mérnökszervezetek között 1994 óta
töretlen kapcsolatokra. (A többi országban Kamara és Szövetség működik, nálunk csak
Kamara. A Kamara a hatósági jellegű munkát végzi, a Szövetség szakmai tömegszervezet
jellegű. Csak nálunk van „minden mérnök kamarája”, a másik három országban, Ausztriában,
Németországban, Angliában, és a legtöbb országban a mérnök kamara építőipari jellegű, ún.
civil mérnöki és építész kamarák.
1335 óta nagyot változott a helyzet az egyes országok határait illetően, és nyilvánvalóan
lakosságuk számától függően a súlyuk is Európában. A jelenlegi helyzet az alábbi:

A lakossági létszám 2020. évi (Világbank), 2018-ban még a V4 országok összlakossága
64,248 millió fő volt.
A legnagyobb európai országok lakossági adatai (2020. Világbank)

Németország: 83,24 millió fő
Franciaország: 67,06 millió fő
Olaszország: 59,55 millió fő
Spanyolország: 46,73 millió fő

A Visegrádi Együttműködés egyetlen intézménye a pozsonyi székhelyű Visegrádi Alap (IVF).
Érdekessége, hogy a pályázatok formájáról a pozsonyi Titkárság dönt, de a tartalom
elfogadásáról, a támogatásról a pályázatot benyújtó ország külügyminisztériuma. Mérnöki
rendezvényre Csehországban és Szlovákiában korábban kaptak támogatást, mi sem
könyvkiadásra, sem nemzetközi konferenciára. Nálunk a cégszponzorációkra nem számítható
kulturális rendezvényeket, a nemzetiségi és ifjúsági találkozókat támogatják. Ilyen támogatás
nélkül adtunk ki ezideig kilenc ötnyelvű és két kétnyelvű kötetet, melyek bolti forgalomba
egyik országban sem kerültek. Céljuk volt a kelet-közép-európai mérnökség nemzeti és
szakmai identitásának erősítése, a kiváló színvonalú munkájuk dokumentálása. Egységes
panasz a V4 országokban a műszaki értelmiség részéről a mérnöki munka társadalmi
megbecsülésének nem megfelelő szintje. Ezek a kiadványaink éppen ezt próbálták javítani a
korábbi és jelenlegi mérnöknemzedékek munkáinak széleskörű megismertetéseivel. Sajnos
ezt a mérnökszervezetek vezetői sem mind értették meg, ami eleve csökkenti a szándék
megvalósításának eredményességét.

A tanulságos V4 mérnöktalálkozók

A V4 mérnökszervezetek találkozói 1994-től 2020-ig folyamatosak voltak minden év őszén.
A 2020. évi magyarországi találkozó a COVID járvány második hulláma miatt elmaradt, de a
2021. évi debreceni találkozóval folytatódott a találkozók sora. A kezdeményező Jan Kysel a
Szlovákiai Építőmérnökök Kamarájának (SKSI) akkori elnöke volt, az első találkozót
Pozsonyban rendezték. Ezután minden évben más V4 ország volt a vendéglátó előre
meghatározott és állandó sorrendben. Az eddigi helyszínek a következők voltak: Krynica,
Visegrád, Olomuc, Smolenice (Szomolány), Krakkó, Budapest, Cesky Krumlov, Vysoke
Tatry (Ótátrafüred), Krakkó, Győr (2004), Liberec, Topolcanki (Nagytapolcsány), Serock,
Szeged (2008), Osztrava, Pozsony, Wroclaw, Budapest (2012), Cheb, Kassa, Gdansk,
Budapest (2016), Brno, Besztercebánya, Lodz (2019).
A társadalmak kialakulásának kezdetétől a helyhez kötött expanzív gazdaság és a növekvő
népesség igényeit kielégítendő, mindig csak a szomszéd felé lehetett terjeszkedni, ezért
mindig a szomszéd volt az ősellenség. Valahogy ez egészen a XX. századig eltartott, igaz
akkor már más, de mindig gazdasági-hatalmi érdekek húzódtak meg a politikai, vallási, stb.
indoklás mögött. A V4-en belül a legfőbb érzelmi vita a magyar-szlovák kapcsolatban van,
pontosabban lehetne (a Benes féle törvények tovább élése, a kettős állampolgárság tiltása,
elhallgatott történelmi tények, a nagymértékű és visszafordíthatatlan asszimiláció). A kamarai
kapcsolatainkban ez már egyáltalán nem érezhető, ellentétben a kezdeti években és a
lakossági körökben ma is meglévő előítéletekkel. Különösen segíti a kapcsolatainkat, hogy a
jelenlegi SKSI elnök (Vladimír Benko) igyekszik gyermekkori emlékeit felelevenítve valamit
érteni magyarul és az SKSI igazgatója (Lukács Zsolt) magyar anyanyelvű. A lengyeleknek
érzelmi problémái a németekkel, oroszokkal, ukránokkal vannak, földrajzi helyzetüktől
függően, az országuk déli része történelmileg a Magyar Királyság területe, vagy határterülete
volt, de itt szomszédháború sohasem dúlt. A cseheknek már régen nincs senkivel nemzetiségi
problémája, mindenkivel megbékéltek, és úgy tűnik ez történt az innen kitelepített és
határmenti németekkel is. Csehszlovákia megszűnése óta ők Magyarország történelmét is
másként ismerik, mint ahogyan korábban tanulták 1993 előtt, miként a sajátjukét is.
Itt csak megjegyzem, hogy csehországi és szlovákiai barátaink sem értik, hogy mi értelme van
a 1946. március 28-án Csehszlovákiában törvényerőre emelt Benes dekrétumok
fenntartásának, mely 143 rendeletből 13 közvetlenül, 20 közvetve érinti a kollektív
bűnösöknek minősített felvidéki magyarokat és németeket. Ezek a rendeletek minden alapjogi
kartával (ENSZ, EU) ellentétesek, egyik sincs már a gyakorlatban alkalmazva, mégis mindkét
utódállam – vélhetően félve a kárpótlási igényektől 75 év elmúltával is – jogrendje részének
tekinti, sőt szélsőségesen magyarellenes kirohanásokat követően Szlovákia Parlamentje 2007.
szeptember 20-án a dekrétumok sérthetetlenségéről hozott egyhangú (a Magyar Koalíció
Pártja szavazatának kivételével) határozatot (1487/2007 számú határozat). Szerencsére ez már
országaink közötti politikai kapcsolatban sem érződik és soha nem volt nyomokban sem
ennek bármilyen hatása a mérnökszervezetek együttműködésében. Akkor éppen közösen azon
ügyködtünk, hogy megnyissuk Brüsszelben közös mérnökkamarai képviseleti irodánkat és
próbáljunk egyégesen fellépni az EUROCODE-ok nemzeti szabvánnyá tételének minél
egyszerűbb és egységesebb módjáért, valamint elfogadtatni országaikkal az új nemzeti
szabványok nemzeti nyelven történő közzétételét. Ez utóbbi pont Magyarországon nem
sikerült. A közös brüsszeli iroda pedig csak néhány évet élt meg, a politika nem volt érzékeny
a műszaki értelmiség javaslatainak befogadására, a mérnökök képviseletei pedig nem voltak
hajlandók pártokra szabdalódni. Annál is inkább, mivel mind a négy ország kamarai
törvényében benne van a kamara politikai pártot nem támogathat.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy a politikusoknak tilos lenne a mérnökség álláspontjára támaszkodni műszaki jellegű,
vagy a mérnökség szakmagyakorlását érintő kérdésekben.
Ha a korábbi V4 tanácskozásokról szóló krónikákat megnézzük, látható, hogy egységes és
örökzöld téma a mérnöki tevékenység nem kellő megbecsülése társadalmi szinten. Ebben
legjobban Csehország áll, talán annak is köszönhetően, hogy itt már a Monarchia korában
fejlett volt az ipar, tisztelet övezte a műszaki-mérnöki tevékenységet, melynek emlékeit
igyekeznek megóvni, a múlt és jelen mérnöki alkotásokat ismertté tenni, megbecsülni. A
mérnöki fizetések is itt a legmagasabbak az országok GDP arányainak megfelelő mérték
szerint. Visszatérő téma az egyes országok építési törvényeinek állapota is, egységes
vélemény szerint nem módosítgatni kellene, hanem újat kell alkotni, igazodva a jelenlegi
technikai fejlettségi szinthez és társadalmi, nemzetközi igényekhez. Érdemes egyeztetni (de
legalább kölcsönösen tanulmányozni) az egyes országok közbeszerzési törvényeit, de abban
egységesek vagyunk, hogy elítéljük a csak ár alapú versenyeztetést. Egységes a vélemény
abban is, hogy az EU-ban erőltetett általános liberalizálási szándék nagy veszélyeket jelent az
építésügyben, a minőség romlásával járhat és mindezek következményei jelentős pénzügyi
veszteségeket okozhatnak az építtetőknek, a társadalomnak, az államnak. A folyamatok egyre
nagyobb arányú digitalizálása sem a minőség javításának irányába hat. Itt megjegyezzük,
hogy a tervezés, az engedélyezés teljes digitalizálása csak Magyarországon lett kötelezően
bevezetve. A többi V4 országokban nincs kötelező e-napló vezetés sem. A
magánbeszélgetések során ismét elhangzott, hogy egyre nagyobb probléma a nagy építési
projektek megvalósítása során ugyan úgy, mint a felújításoknál a nagy szakember hiány, a jó
szakmunkások nyugatra vándorlása és az egyre kevesebb szakképzésre jelentkező, amin a
keresetek emelésével sem lehetett jelentős mértékben segíteni. (Az elhangzottak alapján a
legnagyobb probléma Lengyelországban érződik, de ez érezhető a többi V4 országban is.)

V4/2021 Debrecen

Természetesen a fentebbiek a Debrecenben megrendezett (2021. október 07-10.) V4
találkozóra is vonatkoznak.
A találkozóról a Mérnök Újság 2021. novemberi (XXVIII. évfolyam 11.) számában olvasható
részletes beszámoló Dubniczky Miklós tollából Fenntartható vízgazdálkodás ás
városfejlesztés címmel. Nem kívánok ismétlésekbe bocsátkozni, de szükségesnek tartom az
írást saját benyomásaimmal kiegészíteni.
Mindenekelőtt meg kell dicsérni a szervezőket, mert az mindenre kiterjedően figyelmes és
nagyon magas színvonalú volt. Korábban már máshol (pl. Pozsonyban) már jártunk
ötcsillagos szállodában, de Magyarországon most először, a vendégeket elkápráztató módon.
Az ország imázsát jelentősen növelte a kiváló kísérőprogram (Hortobágy, Munkácsy trilógia,
Református Kollégium, Nagytemplom, mint a magyar történelem nevezetes helye, stb.) amit
máskor és máshol nem vettek ilyen komolyan. De ilyen volt az egykori monarchiabelieknek
ismert és kedves operettdallamokat produkáló kultúrprogram, a kiváló ellátás, minden mi
szem-szájnak ingere. Figyelmes volt a nemzeti zászlóval ellátott névkitűző, ízléses, szépen
kidolgozott grafikájú, igényes meghívó, kis- és nagy nemzeti zászlók és molinók. A
vendéglátó tervezett új V4 logót, ami mindenen, még az ajándék sapkán és tarisznyán is rajta
volt a nyomtatványokon túl. Ez olyan hangulati tényező is, ami pont úgy megmaradt a
vendégek emlékezetében, mint a kompon való átkelés a Tiszán, romantikus módon a
világosból az éjszakába. A magánbeszélgetések során kiderült, hogy eddig egyik külföldi
vendégünk sem járt Debrecenben és mindenki szép emlékekkel, a város és a rendezők jó
hírével tér haza. Az utóbbi két felejthető szervezésű budapesti találkozó után most mindenki felejthetetlen élményekkel gazdagodott. (A vendégek kérték, hogy ezt tolmácsoljam a
vendéglátók, az MMK és a Hajdú-Bihar Megyei Mérnöki Kamara vezetői felé.)
Az első napi szakmai program kevésbé volt nemzetközi, de színvonalas és érdekes volt a nem
vízügyes építőmérnökök számára is. A Mérnök Újságban megjelent beszámolóban fel van
sorolva több konferencia cím a korábbi V4 beszámolók alapján. Azonban ezek többsége
önálló konferencia volt V4 részvétellel, és nem a V4 mérnökszervezetek találkozói első
napjára szervezettek, melyek lényege egyrészt a találkozó szponzorálása, másrészt egymás
kölcsönös tájékoztatása volt. Ilyen konferenciák voltak a mérnökidíjszabásról, az építési
minőségről, a bolognai rendszer bevezetéséről, a leutóbbi budapesti találkozón a Via Carpatia
tervről. Célszerű a jövőben a mérnöki tevékenység kérdéseivel, pl. a műszaki ellenőrzéssel,
szakértéssel, jogosítássokkal, továbbképzési módokkal, stb. mélyrehatóbban foglalkozni
ezeken a találkozókon, jól előkészített tapasztalatcsere formájában. Ezek mellett az MMK is
rendezhetne V4 nemzetközi szakmai konferenciákat, mint ahogyan az történik a többi V4
országban, amikor nincs Covid járvány. A városi főmérnök témája pl. jobban kibeszélhető lett
volna, hiszen az ún. városi mérnök szak egyetemi oktatásának vezetői a Brnoi és az Ostravai
Műszaki Egyetemről a csehországi delegáció tagjai voltak. Náluk a városi főmérnökök
alkalmazása természetes dolog és persze lényegesen többet foglalkoznak a fejlesztési tervek
műszaki előkészítésével a beruházások indításánál, mint nálunk. Ez egyenes összefüggésben
van a mérnök, a műszaki értelmiség jobb megbecsülésével is. Legyen a döntés a politikusé, de
az támaszkodjon teljes mértékben a mérnöki véleményre, illetve javaslatra. (Magyarország
történetében Széchenyi István és Baross Gábor mutatott erre jó példát. Meg is volt az
eredménye.)
A találkozó hivatalos részét lezáró közös nyilatkozatba két speciálisan magyar javaslat került
be. Az egyik a mérnökeink életét kevésbé befolyásolja, ez a Debrecenben bemutatott V4 logó
általános alkalmazása a továbbiakban a korábbi V4 logó helyett. A másik azonban a magyar
mérnökök megbecsülését hivatott jelezni. A V4 országok egyhangúan támogatják, hogy a
magyar mérnök is használhasson a neve mellett a mérnökségre utaló szócskát, mint külföldi
mérnök kollégáink az ing. megjelöléssel.
Persze más nyelvekben megszokott a főnév előtti betűjelzés, hiszen a nyelvtanuk elöljárókat
használ, nemcsak ragokat. A mérnök eredeti szláv megnevezése (mernik) helyett 1919 után a
szlávhoz nem illeszkedő, de a fonetikusan leírt inzsenér szót használják kötelező jelleggel. Mi
megmaradtunk az eredeti magyar szóval való megjelölésnél. A BSc végzettségre sem a
mérnök szót használják, hanem a betűnek megfelelő a bakalár (az angolból származtatott
szláv szó) kifejezést, ami a mi korábbi üzemmérnöki szavunknak felel meg. Eddig az MMK
nem alkotta meg a megfelelő megjelölést az okleveles mérnök cím használatára, ami
megkülönbözteti a BSc végzettségtől, amit más nem fog megoldani helyette.

Miskolc, 2021. november 24.

                                                                                                                                     Holló Csaba